wetpaint

a sablon szerkesztő meg szépen elszállt, mikor gomboltam a mentésbezárt. error reportot nem küldtem. mit tudna ezzel kezdeni a microsoft? (érdekelne ki küldi el error reportjait a microsoftnak? és miért? semmi nagy testvér fóbia?) ja! és az új bejegyzés - nekem - csak a bloglistás…

meglátogattam a sablont. gondoltam hátha valamit, még régebben, mert hisz hetek óta nem nyúltam hozzá, szóval még régebben elcsesztem. elvégre, az igazat megvallva, bár nem szívesen, de belátva, semmit nem tudok a htmlről, mégis belenyúltam, szerkesztettem. az említett eltűnésig…

napok óta, vagy már hetek? nem is tudom... szóval, egy ideje már nem tudok ránézni a blogra. a bejegyzések mennek, de az oldal sosem jön be. ha lenne bárki aki nézegetné az kérem dobjon egy mélt, lát, vagy sem? mert bár ez az egész leginkább önmagam miatt van, mégis jobb…

na szóval, ott tartottam, hogy a blum pincénél ücsörgünk. kívül, mert szerencsére az egyik asztal ott üres volt. indulásként 3 üveg bort rendeltünk, de igazán csak a blum civée ízlett, abból hajnali 2ig elfogyott még pár üveg, mellé kis sajt. asszem imádom t-t, főleg ha…

a nagyobbik, mert őt is vittem koncertre. 7kor átvette jegyét velem együtt bartnőmtől, majd felhívta haverjait a telefonomon, közölte, hogy naszia és eltűnt. a kezdésre várakozva, még optimistán és gyanútlanul láttam őt a szabadtéri dohányzó közepén ücsörögve fiúkkal,…

kivártam, bár fél12kor szinte a végét jártam és nagyon hazamehetnékem támadt. kielégítendő a mozgásigényt elindultunk felfelé a küzdőtérről. átjutva a biztonságiakon meghallottuk a nyitány hangjait. futás vissza, furakodás előre. tekintés várakozással a színpad felé.…

hétfő éjjel álmodtam megint, de most arca is volt. fiatal, olyan 30as, sötét hajú, kicsit hullámos. szeme is barna volt. arcának emléke halványul. de az érintés.... az érintés az ugyanaz volt mint előző álmomban. puha, símogató, végtelen szeretettel teli és biztonságot…

na ja. írtam egy csomót, majd elgomboltam. francba vele!