jóindulatú figyelmeztetés mindazoknak, akik még életükben egyetlen gasztroblogot sem látogattak meg, ha mégis, akkor csak egy konkrét receptet kerestek, majd utána azonnal elhagyták a vizitált oldalt. ők jártak el helyesen! a többiek, az olyanok mint én, már menthetetlenek. figyelem! a gasztroblog és a receptes oldalak alapvetően különböznek egymástól. gyűjthet valaki kajákat saját receptfüzetbe a mindmegettén, böngészheti azt nap, mint nap, mégsem kerül még csak a közelébe sem a hard core főzőblog fanatikusoknak.
el se kezdj gasztroblogokat olvasni, ha
- nem akarsz arra eszmélni, hogy munkahelyeden az elmúlt két órát kelt tészták, bonbonok és egyéb finomságok készítésének olvasgatásával töltötted. figyelem! a gasztro blog ravasz! csak egy recept, nem is mennél tovább, ám ott a bejegyzésben egy link, ahonnan a szerző az ötletet merítette. átmész, majd mivel nem jártál még ott körülnézel. egy igen ígéretes receptben megint linkre bukkansz és indul előlről a folyamat. mint a levelestészta hajtogatás, közben még kis pihenés is megengedett.
- nem akarod, hogy könyvjelzőid végtelen számúra nőjjenek, hiszen csak ezt az egy receptet még muszáj eltennem, ez annyira fantasztikus!
- nem akarod, hogy különféle alapanyagok sorakozzanak konyhád polcain, melyeket a 'na ezt ma tutira megfőzöm' felkiáltással vettél még, hogy aztán az a 'ma' valamilyen későbbi, egyelőre ismeretlen időpontra tolódjon.
- nem akarod, hogy az előző pontban részletezett készlethalmozás és a vállalt feladat elhalasztása miatt folyamatos lelkifurdalásod legyen.
- nem akarsz hivatkozási alapot teremteni állandóan halogatott fogyókúráidhoz, örökösen korgó gyomrodhoz.
- nem akarod, h egy-egy jobban sikerült konyhai darab esetén azonnal késztetést érezz arra, h lefotózd és feltedd saját blogodra, sőt!, a harmadik jól sikerült kaja után nem akarsz elkezdeni saját gasztroblogról álmodozni.
a gasztrobloggerek elszánt emberek. elszántak arra, hogy bűvkörükbe vonnak minket, majd onnan soha többet el nem engednek. időt és energiát nem kímélve kápráztatnak el minket nap mint nap főzési és sütési tudományukkal. ráadásul itt most a 30. VKF!!!! hogy mi az a VKF? bloggerek tömege főz, süt egy megadott téma köré csodás dolgokat, a végén eredményt hirdetnek, ami még nem lenne gond, de a versenyműveket közzéteszik!!! a szegény, mezei blogger, konyhai szürke egér fejében pedig előjön a tavaly már bevált gondolat, ajándékot a konyhából. de idén különlegeset, ne csak sima eperlekvárt. erre jönnek a gasztrobloggerek, elkezdik önteni a pályaműveket, sőt akad közöttük olyan is, aki oldalát kifejezetten - például - bonbonoknak, azok készítési rejtelmeinek szenteli, én meg itt állok, naponta bővül a készítendő ajándékok listája, az idő meg fogy, csak fogy, csak fogy.....
kétségbe vagyok esve. gasztroblog elvonókúrára lesz szükségem lassan.
