wetpaint

ülök az orosz hölgy mellett, telefon csörög, felveszem. - nem szeretem. hallgatok. végig fut rajtam, ki a hívó? közben már tudom is. hallgatok. - nem szeretem. ismered, láttad, tudod.... elköltözöm. - hogy gondolod? ott hagyod a családot, a gyereket? úgysem teszed, nem…

igen, egy valamiről még mindenképpen írni akartam, az álmokról, amik a nyaralás éjszakáin leptek meg. komplett történetek voltak, több szereplővel, több szállal, cselekménnyel, csúcsponttal, mindennel ami kell. legalábbis az első kettő. a tévé hiányának tudtam be őket.…

mégpedig azt, hogy nincs meg a diplomám. ültem az órán, ámuldoztam, hogy a tanárnő milyen népszerű - sosem láttam -, utolsó óra volt, bulizott mindenki. én meg csak ültem, lestem bénultan, nem vizsgáztam! ha nem vizsgázom nincs diploma! vizsgáznom kell! az ideiből már…

szívem szerint még mindig aludnék. a ffi - szerencsére - ismeretlen volt, bár ez azon ritka álmok egyike volt, ahol volt arca. haja hosszabb, szőkés. borostás volt, de nem szúrt. egyáltalán nem szúrt. a kezdet egyszerű szex volt, álmomban épp kalandoztam több pasi között. arca…

hétfő éjjel álmodtam megint, de most arca is volt. fiatal, olyan 30as, sötét hajú, kicsit hullámos. szeme is barna volt. arcának emléke halványul. de az érintés.... az érintés az ugyanaz volt mint előző álmomban. puha, símogató, végtelen szeretettel teli és biztonságot…