volt egy házasság, született két kölyök. első születésekor apa szülei vették meg a kiságyat. kisebbik is abban töltötte éjszakáit.
válás, osztoszkodás, ágy maradt, senkinek eszébe nem jutott veszekedni érte.
ágyat kisebbik kinőtte, lekerült pincébe.
pihent.
ex-sógornő terhes lett, exen keresztül és személyesen is elkérte ágyat. kölcsön. _kölcsön_. kérdezte mikor hozza vissza, mondtam, majd szólok ha kell. ebben megegyeztünk.
eltelt két év.
hívtam ex-sógornőt, nem értem el. hívtam exet, mondtam szükség lenne kiságyra, ígérte szól testvérnek, hívnak.
nem hívtak.
hívtam én ex-sógornőt. nem, nem kell már kiságy. igen, visszahozzák. 20a után. majd hív mikor.
én hívom barátnőt, kiságy rendben, lesz miben aludni harmadiknak. náluk harmadik.
ma hívom ex-sógornőt, hétvégén kellene kiságy, le kellene szállítanom, lakó bármikor érkezhet.
és a többi szemétséget már nincs is kedvem leírni. a lényeg: kiságy nincs, illetve van, de hiába megyek érte ex nélkül nem adják oda. barátnő telefonon értesítve, elnézés kérve.
a rosszindulat. megint a rosszindulat az amivel szemben tehetetlen vagyok. a gerinctelenség és a sunyiság.
ja! a hülye balek jelen! itt! én!
ki más?
