szolnokon jártam ma, könnyen odaértem, főleg miután a nullást röpke másfél óra alatt magam mögött tudhattam. az ötösön a lezárás már röhögésre késztetett, annyira halovány erőlködés volt ez a soroksári hídhoz képest.
amiért mentem megcsináltam. hazafelé GYnek meséltem a telefonban - aminek működéséért, illetve a fülecs működéséért örök hála Jnek, ő tanácsolta a kikapcsbekapcs módszert, ami segített. ki hitte volna, hogy manapság mindenben van egy kis ms windows? -, hogy tutira nem értettek meg semmit abból amit magyaráztam. majd emlékezzünk erre ha balhézunk velük.
azért a lelkükre kötöttem, hogy hívjanak ha valami nem megy. hívni fognak. kész szerencse, hogy kedvesek és ezért kedvelem őket.
