wetpaint

a Lánchídnál voltunk. hazaértünk. rémültek voltunk. szerencsénk volt.

töltök

leningrad asszem neten leszek kénytelen rendelni.

megnéztem megint a gilmore girls legutóbbi részét. bőgtem is újra, megint jól esett. egy dolog nem változott: kutatok szorgalmasan, de nem lelem az érzést magamban. emlék van, de az érzés, ami társult hozzá elveszett. félelmetes. mint ahogyan az is, hogy idézni akartam…

idén ő már a második, de őt a hátsó ablaknál érte a halál. jönnek teljes sebességgel, nekivágódnak az ablaknak - a hangtól a házban tartózkodó(k), jelesül én biztosan frászt kapnak -, fejüket beverik és visszapattannak. hanyatt esve pihegnek a földön, teraszon, erkélyen.…

akkor ide is copypaste: na ez az amit nem nagyon akaródzott leírnom. az utolsó. és megint lehet várni egy évet. az eszem - vagy az a valami ami koponyám nagy egy részét kitölti -, tudja, hogy vége kell legyen, többet nem is bírnék, így is élőhalott vagyok a végére, de..... de…

LENINGRAD! veszek cd-t, pólót, kitűzőt, mindent, mert fan leszek. lettem. a kérdés csak az, hogy a cd-t hallgatva mennyit kell inni mellé, hogy hasonló tombolást tudjak produkálni, mint tegnap. át akartunk menni az utcaszínházakhoz 9re, de az a koncert nem engedett. kalinka vodkát…

17 hippies, világzenei - pont elkapva. de szerintem csak 14en voltak a színpadon. a zene amit adtak, a stílus ahogyan adták nekem bejött. nem is kicsit. keresek cd-t hozzájuk is. félig bicegve - láb, mi tönkrement és enyém rendbe nem jött - megtett út nagyszínpad felé. pólómon…

sok-sok rézangyal. ennyit róluk:D soma, pesti est: nekem csalódás. zenekar mint zombik gyülekezete, bámulnak somára, lesik, vehetnek-e levegőt. soma hangja tényleg nem rossz, de a számok közötti gügyögések dühítenek.nem tetszett. koncert közben firebirds utcaszínház halad el…