leírni nem tudom, kiállítás kritikában még szarabb vagyok mint koncert leírásban. bocs run!
viszont észrevételeim vannak:
- az útbaigazító úrnak a belső térben félelmetes pia szaga volt
- a kiállítóteremben a néni, aki félpercenként ismétli fennhangon, néha tört angolsággal is, hogy kapcsoljuk ki a telefonokat, valamint, hogy vonuljunk beljebb rettentő idegesítő és erősen zavarja a képek élvezetét
- hiába, hogy már 'csak' 500 embert próbálnak egyszerre beengedni 600 helyett, a tömeg rettentő, a hely nagyon szűk, az impresszionisták berendezése egy fokkal szerencsésebb volt
- sajnálatos, hogy gyakorlatilag minden teremőr csendőr stílusban intézkedik, az udvarias, visszafogott hangnem nem az erősségük
- és ami a legjobban idegesített az a koszos és rendetlen wc. nem, nem a tömeg miatt koszos. a belépőnél a hatalmas tükör alatti párkány mocska nem egy hetes. a csapok körüli kosz szintén nem pár napos. a szappantartók sem tegnap ürültek ki, a szag sem 10 perc alatt keletkezett. a múzeum tele külföldiekkel. talán figyelnünk kellene arra, hogy minden része méltó legyen a kiállításhoz.
a kiállításról: természetesen volt pár kép amely mellett ottragadtam és volt pár, leginkább litográfia, amelyek kiállítását nem is értettem. érdekes volt látni a képek változását, a hangulatokat és szemrevenni az utolsó év műveit.
most minden kép mellett ott volt a leírás, de én jobb szerettem mikor azt külön kis könyvben megvehettem mellé. most mindenki órákig olvasgatott, míg könyv birtokában csak én, GY és még pár nem sóher látogató töltött hosszabb időt a kép előtt. ami mindig meglep: a nagyfiam szívesen jön ilyen kiállításokra és még érdeklik is a képek. szeretek vele kiállításra járni.