mégpedig azt, hogy nincs meg a diplomám. ültem az órán, ámuldoztam, hogy a tanárnő milyen népszerű - sosem láttam -, utolsó óra volt, bulizott mindenki. én meg csak ültem, lestem bénultan, nem vizsgáztam! ha nem vizsgázom nincs diploma! vizsgáznom kell! az ideiből már kicsúsztam, halasztani lehet? hogyan lehet? belenézek a könyvbe, nem is nehéz, ez menni fog. nem is nehéz!!! ez ment volna most is! aztán a jeges rémület, lehet, hogy több viszgám nincs meg? utolsó évben nem is emlékszem vizsgára. hova lett? egész évet lehet halasztani? (álmom nem vesződött félévekre bontással) vagy elveszett az egész? jártam évekig és most elcsesztem?
utolsó kétségbeesett gondolat: hogy mondom meg anyunak? hogy hazudok magamnak diplomát?
aztán szerencsére felébredtem. miután eszméltem és elmúlt az álom okozta sokk felrémlett előttem, hogy már van diplomám. "csak" a kiegészítő oklevél végvizsgáit hagytam ki. és egyébként is, az én koromban az ember már nem fél anyukájától. mondtam magamnak, majd elindultam fogat mosni.,.
