mert az ember, legalábbis én, azért ír blogot, hogy kiírja: a nyugalom nem jár együtt azzal, hogy jobb is lesz a kedv. sokkal inkább jelenti a süppedést, de kívülre még játszom, pillanatokig magam is hiszem amit játszom, aztán szól fél mondat rádióból, véletlen kitekintés az autóból, jelenet foszlány a tévében és mindez emlékeztet, orrom alá dörgöl mindent, amiről nem akarok tudomást venni. addig nem míg érdekel. majd amikor már hidegen hagy, mikor már nem érint meg akkor jöhet, dörgölhet minden és mindenki. mert akkor már nem bánt mindaz amivel nap mint nap szembesülök.
utolsó 30as nyár, szuper kilátásokkal.
