indulnánk tornázni, integetek a folyosóról GYnek, idő van! jön át, pakol, közben dohog, már megint lecsesztek miattatok! amit tudni kell: GY a főnökünk, szép hagyomány - volt??? - a másik szobában, hogy ha bármelyikünkkel, a beosztottakkal, gond volt, akkor nem az illetékesnek szóltak, beszélték meg vele, hanem GYt cseszegették. a héten főnök váltás a másik szobában, nálunk csendes reménykedés, hogy a régi vezetővel együtt ez a stílus is távozik.
erre jön a tegnapi lecseszés. nézek okosan, nem is találkoztam ma senkivel a másik szobából, az esetleg még éritett kollégám 20 perce jött be - elvégre GY többes számban beszélt -, mi a franc lehet a gond.
nem köszöntetek HP-nek! (és tényleg hp a neve, ffi:))
mikor?
az előbb, amikor bejött.
bejött?!?!?
na és itt megrekedt a dolog, sem én, sem 20 perces kolléga nem észleltük, hogy belépett, azt sem hallottuk, hogy köszönt volna nekünk - bár lehet, hogy nem is köszönt, csak várta, hogy majd mi -, de mi nem köszöntünk, ő meg szorgalmasan megszámolta hányan is követtük el eme galádságot.
na ekkor fogtam magam, három lépéssel a másik szobánál teremtem, bedugtam a fejem, p... szia! és ha legközelebb gondod van _nekem_ szólj! _nekem_! már ha velem van gond. egyébként pedig ti is szoktatok belemerülve lenni a dologba amit éppen csináltok, én sosem számolgattam, hogy mennyien köszöntetek vissza amikor beléptem a szobába. ő mondogatta, hogy túltárgyaltuk, én meg mondogattam neki, hogy azt a részét semmi esetre sem, hogy ha velem van gondja, akkor nekem szóljon. megkérdeztem azt is, hogy ha annyira sérelmezte, hogy nem köszöntünk neki, akkor miért nem ott helyben tette szóvá? ő csak bámult és nem szólt semmit. én pedig egy erős szia kíséretében távoztam.
előélet: a távozó főnöknek mostanában minden baja volt velünk, mikor GYnek szóvá tettem, hogy ugyan mit vétettem, hogy vissza sem köszön - mondom _vissza_! - nekem a folyosón, megmondta, hogy a főnök meg van rám sértődve, mert nem köszönök neki! hozzátartozik a dologhoz, hogy ő senkinek nem köszön, még akkor sem ha belép egy szobába, csak néz és vár. speckó az bőven előfordulhat, hogy bejött a szobába, egy árva szót sem szólt, mire én is csak néztem rá, hogy mi van. ilyen eset biztos volt és az is tuti, hogy lesz is, magamat ismerve továbbra is csak nézni fogok a belépőre, várva, hogy böffentsen.
egyébként a főnök egyáltalán nem valami nagy és hatalmas főnök - egyis sem -, az ő szemétdombjának semmi köze az én szemétdombomhoz - fennhatóságilag -, mégis bökjük a szemét a kapirgálásunkkal.
