bejgli (2*2 rúd), zserbó, mézes zserbó, mézes krémes, sajtos (dupla adag), vaníliás kocka, diós-mákos kalács, kókuszos habcsók - asszem ennyi. kész vagyok. fent takarítva van, ágynemű húzva, lent díszítve, holnapra a dzsuvázás marad. tervek szerint azzal 2re végzek és onnantól lazítok, rápihenek esti quimbyre. karácsony elé nem kell több.
lakatos jött, kukatároló ajtaját csinálta, csak kétszer kötöttem bele: léceket belső oldalra kértem (na ettől a nyitás megoldása lett szép feladat, de csak kitalálja), aztán közelebb menve megjegyeztem, hogy nem ilyen magas ajtót kértem. neki azt mondták (samesz), hogy az ajtó teteje a kerítés magasságában legyen. közbevetőleg: az egész kapum a samesz ízlését tükrözi, ő tárgyalta meg lakatossal, hogy milyen legyen, ami csak távolról hasonlít arra amit én kértem, viszont az eltéréseket egyáltalán nem egyeztették velem, ám csodálkoznak ha morgok. szóval, mondtam, hogy ez klassz, de én a mesterúrral beszéltem meg a dolgot, tök jó, hogy több emberen megy keresztül a dolog és a végén engem, a megrendelőt nem kérdez senki, de az eredeti cél az lett volna, hogy a szemetet a kapu nyitása nélkül tudjuk a kukába pottyantani, hiszen nem túl barátságos ha minden zacskónál kulccsal kell vacakolni. lakatos hümmög, érti, hümmög, távozás előtt még annyit mond, hogy holnapig fontoljam meg, ha akarom átalakítja. hát most fontolom. alszom rá egyet.
csak úgy mellékesen, a felvakolt fal sarka a zár felfúrásakor leesett, tavasszal javítandó. érdekel a javításokkal majd velem akarják-e megvetetni a vakolatot.
szép állapotok így karácsony előtt, nem? szeptember közepén megbízást adsz egy 4 hetes munkára, aminek vállalási határideje 6 hét volt, aztán még tavaszra is marad belőle. fasza.
