virágot kaptam ma ügyféltől.
kicsit később érkeztem mint szoktam, telefon miatt eltévesztettem lehajtót pályáról, autóztam csomót, míg visszakeveredtem.
megérkeztem, kis kaparás ajtón, nyitás, befelé, pasi fordul hátra, úgy néz rám, hogy első kérdésem: nem ma kellett jönnöm? de, de gyere beljebb! pakolok lefelé, nyitó mondatok, ő feláll, elmegy mellettem, virágot fog és meglep.
zavarom teljes, nem tudom mit mondjak, meghatva még puszit is adok.
a pasi igazi szívem döglesztő. rettentő magas, jóképű, okos is, macsó is, csak bmw-vel hajlandó járni és mégis, nagyon kedvelném, mert humora is van.
meg egy helyes, kedves felesége, akivel sulis koruk óta együtt vannak, akinek szintén adtam puszit virágért amikor befutott, mert kicsit késett.
igazságtalanul van a világ berendezve, ma mégis szeretem.
mikor pedig hazaértem a nagyfiam egy olyan szál vörös rózsával lepett meg, hogy annál vörösebb és rózsább nincs is. arról nem is beszélve, hogy nem csomagolta, nem díszíttette, csak úgy magában adta. ahogyan a nagykönyvben meg van írva.
a kicsitől kapott spongyabobot sem hagyhatom ki, tőle az anyáknapja volt igazán felejthetetlen. erről képekkel még jövök!
