későn kelés, telefon ellenőrzés, üzenet mentes szomorúság, 11kor reggeli készítés, telefon csörög kétszer, csodálkozás, visszahívás.

meglepődtél, hogy hívtalak. bólogatok. hallottam hangodon. bólogatok.

mielőtt visszahívtam volna komolyan forgattam a fejemben, hogy érdemes-e, nem véletlen-e az egész. aztán vállat vontam, ha véletlen akkor úgyis hamar végzünk és tárcsáztam.
ő volt. az a J. solymáron voltak cégileg egész nap, hívott menjek át. mentem, 15 perc, kisebbik tovább nem bírta, beszélgettünk.
fura volt, nagyon fura. különösen, hogy felhívott. legyen akármennyire is közel hozzám ez nem volt várható.

talán csak képzelődés, de azt láttam szemén végig, azt éreztem mondatain, hogy mondani akar valamit. ahogyan nézett ezt sugallta. ahogyan kérdezte, hogy és veled mi van? amúgy? (nem adtam érdemleges választ). ahogyan mondta, hogy asszony nélkül akarna, de nagyon, jönni -1re szigeten.
igen, leginkább az, ahogyan nézett.

CS mondta, hogy szerinte nem úgy él amint képzelte. igaza lehet.

persze sikerült belegyalogolnom kétértelmű mondatba, mikor is autó felé mentünkben azt mondtam, hogy csak össze kellene jönni megint mint rég, beszélgetni, nosztalgiázni. én a régi ivós estékre gondoltam, ő, enyhe zavarából ítélve, talán másra.

felkavar még mindig ha látom, de már biztos vagyok benne, elengedtem. hatásos az a szám, run, hatásos. csak behunyod a szemed, lazítasz, énekelsz és engeded hadd menjen.