megint biciklire pattantunk, csodák csodája és hála az égnek hárman, hegykői strand látogatása következett.
nagyon jó kis strand. ugyan majd minden medencéje büdös a termálvíztől, de van egy úszómedence, mellette tanmedence, amiben szagtalan a víz.
amitől igazán jó a strand az nem a nagy és árnyékos zöldfelület, a tisztaság, hanem ez az úszómedence, amiben nyugodtan lehet labdázni és amibe nyugodtan ugrálhatnak a kölykök a partról. kis sáv leválasztva az úszóknak, de ott sem morog senki ha átszáll a labda, hanem mosolyogva visszaadja. még a nyugdíjas is. az úszómester bölcs nyugalommal figyelte a másik, a nagyobbik részen folyó őrjöngést és eszébe sem jutott, hogy sípját fújkálja, vagy rendszabályokat kiabáljon.
szóval ettől jó annyira ez a strand.
bicikli 2*7 km, szeretek biciklivel menni strandra. meg vissza is.
másnap fertőrákos, páneupiknik helyszíne, majd újra hegykő és ezen a napon végre hármasban labdáztunk a medencében.
aztán utolsó vacsora rozi-boziban, kölykök szent elhatározásban, hogy eljutnak a desszertig, éppen ezért megpróbálnak kis adagokat rendelni, de erről a séfnek nem szóltak, így a terv majdnem meghiusult. mint minden előtte való este. jó ez a csárda. ha szívemre teszem a kezem, akkor még az is lehet, hogy jobb mint a terciák.
részemről megint halászlé volt műsoron, a sült pisztrángig megint nem sikerült eljutnom, de fogok én még arra járni.
este meg hazajöttünk, saját ágyat és kádat akartunk.
az úton nagyon, _nagyon_ jót beszélgettünk nagyobbikommal. kisebbik fülében dvd szólt, így ő nem hallott - remélem - semmit, mert leginkább a válásról beszélgettünk, meg a születésükről. még olyasmit is elmondtam neki, amit immár vele együtt és rajtam kívül csak 5 ember tud.
el nem tudom mondani, hogy mennyire örülök annak a beszélgetésnek.
azt is mondta, hogy már jobban érti, hogy egyes rossz tulajdonságai miért dühítenek és majd megpróbál figyelni. nem csak velem szemben.
meg azt is mondta, hogy már bnője is kérdezte tőle, hogy mit szólna, ha én egyszer hazahoznék egy pasit. mire azt mondta, hogy semmit, mert ha hazahoznám, akkor az normális lenne, meg remélhetőleg jófej is (különösen jól esett, hogy elmondta, ezt eleve feltételezi rólam) , meg egyébként is, ez az én dolgom, ő elfogadná akit választok.
mondtam már, hogy mennyire büszke vagyok a fiaimra?
