na és mikor üljön le az emberrel beszélgetni a fia, ha nem grace-s estén? még szerencse, hogy a sorozat előtt. hozta barátnőjét is és most úgy, hogy nem is szólt, nem is kérdezte, jöhet-e? hülyeség, hogy ennek pont örültem?
szenved, érzem. tudja mit kellene csinálni, de nem megy. okként ott vagyok én is, értem. és fogalmam sincs mint segíthetnék. csak ülök bénán, nyaggatom, macerálom, hisztizek és drukkolok neki, de nagyon.
a baj az, hogy a kopp-ra és nem a hopp-ra számítok. félek tőle, de mégis a kopp érzésem van. utálom magam ezért és hiszem, szeretném hinni, de nagyon, hogy csalódni fogok magamban.
csoda.
van-e?
