wetpaint

csütörtökön sokkal korábban terveztem hazaérni, de fél7re sikerült, 7 körül pedig már a pincében próbáltunk életet lehelni kisebbik egyik bicajába. nagyobbik persze nem örölt, hogy hárman megyünk - na ennyit arról, hogy egy hónapja épp a családi programok hiányát vágta…

megy a purparlé a csigatévé műsora körül, gagyi, bűvészetnek is szar, uri geller meg szétnyilatkozza mindenhol, hogy ő nem csaló. én meg ülök a tévé előtt, nézem a reklámot és nem értem, hogy hogyan lehetett valaki világhírű egy ilyen idétlen kanállal. most mondjátok meg,…

ja, és azt hiszem lassan itt az ideje, hogy sötét hajszínemet, ami anno egyhangú és természetes volt, immár világosabbra változtassam, mert dús hajam ugyan sok gondot okoz, de mégsem szeretném, ha ritkulását az ősz hajszálak pusztítása okozná. márpedig, ha kiabálnak a sötétek…

ha az egyik cserbenhagy ott a másik. grace, gilmore, csak a g betűsek! nomen est omen és runnak is hála. a tévében havazik, előttem pohár bor és éppen kórházba készülök, vagy kávézóba, már persze ha a munkaerő állományuk megfelelő. ma sört néztük családilag és ingyen.…

nahát még egy ilyen hülye véget! meg az előző is! mennek a francba! három részt nem ér a dolog, különösen, hogy az ember tudja - sejti már a bizonyosságig - a végét. mennek a francba, mondtam már?