nem tetszett az új gavalda könyv. vártam a sodrást, hogy ne tudjam letenni, hogy vigyenek az érzelmek, hintáztassanak, vigyen a történet messze, de egyik sem történt meg. nem kívánok kate helyében lenni, charles mint pasi hidegen hagy, egyedül anouk érintett meg, számomra ő volt az egyetlen eleven alak, ő, akinek a halála nélkül az egész nem történt volna meg.
elolvastam, persze elolvastam, de nem vágyom rá újra. zavartak a lépten, nyomon félbehgyott mondatok, a váltogatott személyek, a végén pedig hülyét kaptam attól, hogy nevet kaptak a két mondatra feltűnő alakok is.
viszont volt a könyvben két rész, ami miatt mégis megérte elolvasni a dolgot. az első megfogalmazta, hogy milyen ellenérzéseim szoktak lenni a klasszikus nyaralásokkal szemben.
idézet következik:
"Charles nem szerette a nyaralásokat.
Maga at indulás is, az ingeket előszedni, a bőröndöket lezárni, válogatni, számítgatni, néhány könyvet otthon hagyni, falni a kilométereket, kénytelenségből undok bérelt házakban lakni, vagy viszontlátni a szállodai folyosókat, az ipari tisztítás szagát árasztó frottírtörölközőket, heverészni néhány napig, mondogatni, hogy na végre, bizakodni, aztán jön az unalom.
Őt a kiruccanások vonzották, a váratlan elhatározások, a napokra esett hetek. A vidéki légyottok, távol az autópályáktól.
A Fehér Ló fogadó, ahol a konyhafőnök tehetsége kárpótol a rémes berendezésért. A nagyvilág fővárosai. Pályaudvaraik, piacaik, folyóik, történelmük és építészetük. Az elhagyott múzeumok két munkatalálkozó között, az eldugott, magányos városok, a hegyoldalak, ahonnan nem nyílik kilátás valamilyen híres tájképre, és a terasz nélküli kávéházak. Mindent látni, de soha nem túristaként. Soha többet fel nem ölteni ezt a nyomorult gúnyát. "
és a másik, anouk tanácsa kate számára: "..soha "ne igyon egyedül." persze a mondathoz nem árt az előtte lévő pár oldalt elolvasni, melyből kiderül, hogy ők nem is ismerték egymást, pusztán anouk ismert rá a lelkére egy másik nőben. ráismert és tudtami várna rá. csak segített neki elkerülni.
ennyi.
