májusban, vagy akörül, egyszer csak rám írt, h elolvasnám-e a könyvét? naná! július lett, mire sikerült. halogattam hetekig, pedig akartam, nagyon akartam.
aztán olvasás után összeszedtem bátorságom, ráírtam és megkérdeztem, személyesen mondjam-e el, mit gondolok? naná! bajban voltam, nyakig benne.
Kertemben találkoztunk, előtte ott könyörögtem E-nek, h ha úgy alakulna beszélgessen velem, de szerencsére erre nem volt szükség. hívott, ő meg mentem vele az éjszakába a haverjaival, belül repkedve az örömtől, pláne, h egyik kocsmából a másikba tartva előbb a karját ajánlotta, majd a kezem fogta. aztán, tekintettel a következő napra, leléptem.
a következő tali vasárnap, eltelt egy hét, közben külföldön is jártam. megyek hozzá, de előtte figyelmeztettem, még menses van. hülye helyzet, persze menjek, akármi van, én megyek, aggódva, morcosan, izgulva.
ültünk a kertben, beszélgettünk, feszültségem oldódott, sokat nevettem, aztán csak az ágyban kötöttünk ki, egyszerűen nem tudok ellenállni neki.
beszéltem, sokat, hülyeségeket. hogy minek kellett elmondani, h több, mint 10 éve nincs egyetlen kapcsolatom sem? fogalmam sincs.közlés vágy volt bennem, akartam, h tudjon mindent, akartam, h tudva mindent akarjon engem.
kedd a következő tali, kedd lett volna, de toltuk szerdára, most meg szerda van, és már másfél órája csak nő bennem a feszültség, mikor jelentkezik? anyjával járt bécsben - ő vezet, emiatt toltuk el a keddet-, de mi van, ha későn érnek? mi lesz, ha fáradt lesz? ha nem akar látni? mi holnap délután indulunk Berlinbe, ha most is halasztunk, akkor csak jövő hét szerda van, nem fogom addig bírni. vagy ő nem bírja addig. mi lesz, ha valaki megint közbejön?
akarom, szeretném ezt a fiút. csak azt nem tudom, mit kellene csinálnom, mint kellene viselkednem.
