tegnap meghallgatásra talált a kérés, volt ölelés és csók is.
Pokolgép előtt benéztünk Kertembe, ott volt a pultban, így a sörrendelés leadása után köszöntem neki. ő örült, és kicsúszott belőle egy őszinte 'szép vagy!'. madarat lehetett volna velem fogatni! aztán kevert egy shotot - unicum, grapefruit -, leült hozzánk, még a koncertre is jött volna, de - sajnos - nem mertem vállalni, hogy bezsírozom, pedig simán ment volna. és, ha velem van a koncerten, akkor nem kellett volna a Kertem megvárnia, nem lett volna vele egy német pasi is, aki, sajnos, nem akart lelépni.
a Pótkulcsba már nem mentem át velük. autóval hoztak haza, a pasinak olyan régi, csipketerítős mercije van, mint ide lacháza. még szerencse, h rövid az út a Kertemtől hazáig, mert azon az óriás hátsó ülésen minden megeshetett volna.
mondtam neki, keressen.
szerintem nem fog.
de én még tuti próbálkozom, mert idáig mindig örült. én meg egyszerűen nem figyelek arra, hogy annyira azért nincs rám mozdulva, hogy tegyen is értem. minden nem lehet.
