éjfél elmúlt, csörög a telefon, kijelző szerint R az. nézem, nem hiszem, óvatosan felveszem, halló.
szia, most sikerült végeznem.
bennem meg elindul a sztori, mint egy lavina, h igen, szakítottak, a lánytól lép ki és hív azonnal, igen, engem hív, engem, engem! szerencsére ez a lavina néma.
aludtál?
igen, de nem számít.
aztán lassan csak rájön, h túl sok a hallgatás, valami nem stimmel. gondolom ránéz telefonjára, majd úristen, ne haragudj, nem téged akartalak hívni. ezt, akkorra már én is tudtam.
semmi gond, megyek vissza, alszom tovább. szia.
de előtte egyszer még írt FBn. tudatosan, nekem. hogy ne haragudjak, előkerült másik lány, akivel csak nagyon rövid ideig voltak együtt, de most összekattantak, nem tudta mint kezelje a helyzetet, mert kíván engem is, de sajnálja.én is sajnáltam. a lány a Kürtös, csuda okos, aki könyvét is megnézte. aki azt mondta neki, h rájött többet jelentett neki, mint akkor gondolta. hát, már tudom. nem kell megkérdeznem.
marionett pár hétre visszajött ismerőseim közé, hogy a kocsma esküvő csoportba betehessem, feltételem az volt, h viselkedjen normálisan, köszönjön és kész. ment is neki egy, vagy két alkalommal. aztán azt vettem észre, h kitörölt ismerősei közül, előtte meg megint a szokott, őrült módján került a kocsmában. szerencsétlen pasi.
barcelona, 4 nap. fülbevaló, hogy ne felejtsem a sagrada ablakait. ízek, emberek, élmények - perfect days.
kisebbik szülinap, hamburgerezzünk. igyekeztem körültekintően választani, de nagyon mellé nyúltam. annyira, h nagyobbik ott is hagyott minket. azóta meg nem áll szóba velem, de, ha ezt említeném neki, akkor úgy tenne, mint aki nem is érti, csak épp nem volt mondanivalója. engem meg kurvára leszanál ez az állapot.
anyu összement. hirtelen, sokat. mint samu nadrágja. de most ausztriában, ha lehet hinni az smseknek, jól érzi magát, remélem feltöltődve érkezik.
ja, persze, azért írok megint, mert kva egyedül érzem magam.
ja.
