mennyire amatőr az a tv, amelyik Balázs Klárival, Dobrády Ákossal és a nem kicsit beszédhibás Kasza Tibivel zsűriztet?!?!?!? Ezek annyira hülyék és amatőrök ehhez a műfajhoz, hogy még egy kis jóízű fikázás, vagy bármi komolyabban vehető észrevétel sem várható tőlük!
szánalmas!
fél9kor már túl voltam kisebbikem csatlakoztatásán a jakutszk csapathoz, robogtam a gitár utca felé, hogy egy kis stúdióban alakformáló tornán vegyek részt.
kapucsengő, földszint, a lakásba egy idősebb hölgy enged be. kedves, mindent megmutat, még a férfi öltözőt is. barátságos, tiszta, pici hely.
átöltözöm, közben megérkezik az edző, beszélget velem, befáslizza a hasam, figyel rám, de nem olyan felületes figyelemmel, hanem igazán. beszélgetés közben felajánlja, hogy maradjak a gerinctornán is, vendége vagyok.
az alakformálás végére csöpög rólam a víz, mégis maradok és nem bánom meg. kemény munka, odafigyelés - ezt kapom. (szerintem rendszeres szombati látogató leszek)
mosakodás után hívom a masszázs stúdiót, van üres helyük, mehetek is. az út nincs fél óra sem, piros lámpáknál hajat szárítok - autóm erre kiválóan alkalmas, és nem viccelek!! -. stúdióban kedvesek, bár elsőre nem találják kuponom számát a listán, ami enyhe izgalmat azért okozott. narancsos-fahéjas olajat választok, vetkőzöm, felfekszem, a thai hölgy meg nekemáll. az elején még igazgatom az arcom a lyukban, rohangálnak gondolataim mindenfelé, de aztán elcsendesedett minden, csak feküdtem és feküdtem és feküdtem, míg a hölgy a kezével, a karjaival varázsolt. átsimogatott mindenhol, még a fülemen is. a végén várt egy pohár tea, zöld, mert én azt választottam.
a masszázs után, illatozó testtel indultam a moziba. az ébredj velünk közepes film, lassú és unalmas kezdéssel, nevetős befejezéssel. egy film, melyben a főszereplő csaj inkább idegesítő, semmint jópofa és Diane Keaton képességeit sem használják ki eléggé. de Harrison Ford legalább Harrison Ford, nem nagy színész, de valamitől mégis működik a vásznon.
mozi után vásárlás következett, a zsákmány egy pár zöld fülbevaló, nyaklánc és gyűrű.
közben gyerek is megérkezett a háborúból (szám), jöttünk haza. itthon várt egy másfél órás fürdő, most pedig egy kis vörösbor és sajt mellett írom ezt a bejegyzést.
..it's such a perfect day...
..és akkor azt még nem is írtam, hogy péntek este - meg mostanában többször is - mennyire tökéleteset álmodtam...
át kell nevezni Tarlós Istvánt! Tarlós Budapest, vagyis a főváros főpolgármestere, mégsem járja, hogy nevében a vidékre utaljon! hát hol vannak gyönyörű fővárosunkban tarlók? a városképhez nem az aratott mezők látványa tartozik, hanem például a békásmegyeri, vagy a havanna lakótelep. letekintve az óbudai dombokról szintén kockaházak látványa tárul elénk, legyen hát Tarlós helyett Lakótelepes István a neve! mivel ezt a dolgot önkényesen nem lehet eldönteni, ezért - bár magasabb körökkel egyeztetve és jóváhagyva lett a Lakótelepes név - további választási lehetőségek a
Kátyús, Szmogos nevek is. egyéb javaslatokat is szívesen fogadunk - említettem már a felsőbb szervek helyeslését a Lakótelepes névvel kapcsolatban? -.
az átnevezés után minden fővárosi magyar megnyugodhat, főpolgármesterünk immár nevében is teljesen fővárosi.
az átnevezés után már csak pár apróság van, mint például a főpolgármester frizurája. nekem nem tetszik a haja, el kell távolítani! helyét örök mementóként üresen kell hagyni - enyhe koponya fényezés megengedett -, napos időben kalappal, de nem valami vidékies pörge fejfedővel, hanem elegáns, városi darabbal kell takarni. március 15-én a huszár csákó is megengedett.
amennyiben hazánk nagy barátja Elvis megkapja a megérdemelt teret napsütötte városunkban, úgy az avatás alkalmával, és onnantól mindig, örök emlékezésként, Lakótelepes István ébenfekete Elvis frizurát viseljen!
összefoglalva érveim a változtatások mellett:
1. az má' mégsem járja, hogy ...../folytatás a hangnemnek megfelelően/...
2. nem tetszik a frizura (a fodrászok véleményére teszek magasról!)
kidobom a mérlegem a francba. 6 hete fogyózom, 5 kilóval épp hogy könnyebb vagyok, de ez a szemét tegnaphoz képest ma két kilót dobott rám. ráadásul attól függően, h mint állok rajta mást és mást mutat. a digitális kijelző alatt mechanikus szerkezet lapul, vagy mi?
veszek ma egy rendeset, mert ez a helyzet teljesen demoralizál.
hétfőn megnézünk egy iskolát, amit a waldorfosok ajánlottak. örültem neki, hogy ott egyáltalán szóba jöhet a felvétel, de most el vagyok bizonytalanodva. álmaimban okos, de különc csapatba adom be kisebbiket, de ott lehet, hogy kezelhetetlen, problémás kölykök vannak túlsúlyban. persze az is lehet, h az én gyerekem is az.
hétfőn meglátjuk. egy részét, legalábbis.
átöleltem a vállam, belenéztem a szemembe, majd kedves, nyugtató hangon azt mondtam magamnak: ne aggódj, megoldjuk! menni fog!
most fogjuk a kezünket és próbálunk valami okosat kitalálni, közben szól a rádió: "nem vagy egyedül!".
lehetne, hogy valaki átvegye tőlem kisebbikem nevelését az elkövetkező 2 évre?
azt gondoltam nagyobbikommal átéltem mindent, rosszabb nem lehet. de lehet, mindig van rosszabb. annyira, de annyira szeretném ilyenkor legalább 5 percre valakire áttolni a dolgot, csak egy kicsit letenni az egészet, elengedni és szabadon szuszogni. ha 5re nem lehet, akkor csak 2re legyen valaki, akitől választ, megoldást várhatok. hogy ne nekem kelljen mindent egyedül kitalálnom és megoldanom.
mit mondjon az ember, ha a 'final OK' után kérdezik?
mit mondjon a barátjának, ha az hátba döfte?
nem, nem telefonáltam. egyáltalán nem vagyok kíváncsi a magyarázatra, h az egész az én érdekem is, így ha kirúgnának, akkor lesz hova menni, meg egyéb faszságok.
vagy ha nem ezt a variációt, akkor mást nincs kedvem meghallgatni.
pénz beszél, a barátság meg csak egy farkát behúzva vinnyogó kutya.
