wetpaint

második körre találtunk parkolóhelyet. a sálért úgy mentem vissza, felesleges lesz gondoltam, süt a nap. sütött. akkor. az út a Petőfi szobor felé a korzón napsütötte, vidám.
szobor környéke lezárva, 1kor jönnek fontos emberek, addig más népség ne nyüzsögjön a költő körül virágaival.
téren vásár. vásárka. minden évben ilyen, ilyen semmilyen. gyerek saját pénzből vattacukrot szerez be, hálás vagyok, h árus nem tesz megjegyzést a maréknyi apróra. pad, leülünk, megeszi. anya félig odafagy. gyerek el, romokon szaladgálni, anya megpróbál napot lelni. gólyalábasok jönnek, műsor mindenhol ugyanaz - tudom, sokszor találkoztunk már velük -, de sohasem unalmas. kölyök unja, anya idétlenül vihog rajtuk.
vásárban két árus fa játékokkal. kettőjüknél összesítve egy óra körüli időt töltünk, ki kell használni, h ki lehet próbálni mindent. kölyök játszik, anya fagy és felfedezi, hogy fázva még fülbevalót sem lehet jóízűen vásárolni, így azt otthagyja, játszik helyette. 
mint megváltás tűnik fel a sátor, forró tea ígéretével. kérdezem: forró tea van? bólogatnak. 3 decit kérek. kimérik, majd megkérdik megmelegítsék-e? áldás a mikro.
ünnepség közben lement, indulnánk, mikor utunkba áll egy halom krumpli, pár koszlott papír és festékes szivacs. krumplinyomda! nem lehet elmenni mellette. anya gémberedett ujjakkal zászlót ragaszt hurkapálcára, majd csendben drukkol, h gyerek ne válogasson hosszan a nyomdázandó kolompér figurák választásakor. a hideg feletti szomorúság barátságos beszélgetésre késztet a nyomda felügyelőjével. 300 lelkes falucskában lakik, anno árumegállító joguk volt, vagy valami ilyesmi. a falu pecsétjét is elkészíttették újra, már nem krumpliból. igen, az is került a zászlóra. piros-fehér-zöld fonalat is csattintottunk rá - hogyan is nevezik azt a gépet amivel összeharapni lehet több lapot? -.
virág végre a helyére került, vissza a korzón, irány Lánchíd, megyünk át rajta. pecsételős lapot beszerezzük, az első három pecsét könnyedén megvan. a negyedikért fél órát ácsorgunk, teljesen átfagytunk, de lett Nemzeti dalunk is. az utolsó pecsétért pedig mindenre elszánva táncoltunk, táncoltunk és legalább kicsit nem fáztunk.
a pecsétekkel teli lappal boldogan vonultunk az utolsó bódéhoz, oklevél, nos az oklevél az elfogyott. majd később még hoznak. gyerek ezt nem érti, csalódott. irány vissza, pesti oldal. oklevél ott sincs, de legalább e-mail címet felírhatunk, remélem oklevél tényleg érkezik majd. kölyök a lehetőségtől megnyugszik.
irány a kocsi, menetközben még szerzünk nemzetőr kinevezési lapot is.
a nap zárása burger king, ahol úgy sikerül kölyöknek sapkát elhagynia, h nyomát sem leltük. pedig amint indultunk feltűnt, h nincs meg. visszagondolva sapkának nem sok lehetősége lehetett, egyszerűen csak szublimáció által tűnhetett el ennyire nyomtalanul.

már átmelegedtem. órákba és egy forró fürdőbe került.