az órája, pontosabban modern nyúl lévén, a telefonja hajnali 6kor jelzett. először nem is értette miért. majd, mielőtt menthetetlenül visszaaludt volna eszébe ötlöttek az ajándékok, a tojások és magának a tojásnak a kötelessége. nadrágot húzott, de a hálópólót azért nem vette le. lebotorkálva a lépcsőn az időjáráson tanakodott. most nem esik ugyan, de a keresők ébredéséig még leszakadhat az ég. ám a nap is kandikál a felhők mögül. pillanatokon belül, 10-15 perc elteltével már határoz is, nyitja a terasz ajtót és határozottan kivágtat a kertbe. lesz ami lesz, indul a tojás a fák tövébe, sőt magára a barackfára is, a homokozó köré és a borostyánokra a kerítésen. majd elégedetten tér vissza ágyába, magyar narancsot olvasgat és békésen alszik tovább.
mikor felébred gyanús csend a lakásban. korán van még, gondolja. nyugodni csak nem tud, telefon fél9et mutat. ki a fürdőszobába, kandikálás kisebbik szobájába, ő már ébren, de nem sok szándékot mutat a felkelésre. a nyúl, immár anya formát öltve aludna tovább, de nem tud. 3/4 9 körül lebotorkál a nappaliba, 9 körül kisebbik is megjelenik. anya nem érti hogy lehet, h húsvétkor sosem jut eszébe az ajándékokat keresni. közben nyúl lelke aggódik, nem süti-e túlságosan a nap a kertet, benne a tojományokat.
végre nagyobbik is megjelenik, őt sutyiban fel lehet bújtani, hogy hívja fel kisebbik figyelmét a kertre.
a felejtésért bőséges kárpótlás a pillanatonként felhangzó, hű! itt is van! anya! anya! figyelj mit hozott! anya ez is! ott is! anya!
és még sütik is készültek.
