6kor kezdődött, 6 előtt nem sokkal indultunk. t mondta nem kell izgulni, zsidó szervezés. ő mondhatja. persze azért izgult, hogy az imát le ne késsük. nem késtük. kocsiban okít a pészach mibenlétéről, lényegéről, a széder estéről. izgulok és zavarban vagyok. páva utca. sajnos magát a zsinagógát belülről nem láttam.
ima. jaj, el is felejtettem, itt a férfiak és a nők külön vannak. a rémületnek nincs ideje elhatalmasodni rajtam, már az imateremben állunk. elindulok a nők felé, majd csak lesz valami. szerencsére intenek, második sor, középen van egy hely. leülök, felállok, követem őket, igyekszem nem bámészkodni. nálunk az istentiszteleten néma csend, fegyelem van. itt sokkal fesztelenebb minden. beszélgetés, jövés menés is van. mégis teljesen bensőséges az egész.
imának vége, de nem megyünk még át a vacsora helyszínére, mivel az étel még nem érkezett meg - zsidó szervezés, hallom megint -. a hitközség vezetője elkezdi mesélni az este menetét, majd csak átmegyünk a vacsorázós terembe.
étel megérkezik, megy minden a maga rendjén. a történetet elmesélik, szerencsére a könyvben magyarul is tudom követni. kb 50en vagyunk. nagyon jó érzéssel tölt el mindaz amit láttam, tapasztaltam. szeretet vendégségek ide, istentiszteletek oda, ez volt a legbensőségesebb este amin valaha is voltam. aztán csak beszélgettünk, a fiúk megitták a kötelező bor adagot - elnagyoltan számolva -, hangulat emelkedett, énekeltek. ennyi.
nagyon hálás vagyok t-nek, hogy magával vitt. remélem tesz majd még ilyet sokszor.
a vacsi elején feltünt egy (új) kolléga is. belepirult mikor meglátott. nemtom tudja-e, hogy én csak betolakodó vagyok.