22en voltunk, plusz az ofő. szép létszám:)
az osztályfőnök hetvenx éves, szerintem félelmetesen jól tartja magát.
aggódtam nem lesz elég a kaja, de persze sok lett. a stratégia az volt, hogy inni, rágcsálni mindenki azt hoz amit meg is eszik/iszik. na most, ehhez képest, kiskereskedést nyithatok piából, rágcsából.
sokat nevettem. nagyon sokat. ittam is. azt is sokat.
cs-kal megbeszéltem 'eltűnésének' dolgát, elmondtam amint én látom, meghallgattam azt ahogy ő. felhozni én hoztam fel a témát. érdekel mi lesz. ...
vele, ... vele nem beszélgettem. csak egy rövid pillantást váltottunk. vizsgálóan, szomorúan nézett rám. én meg visszakacsintottam. igyekeztem mutatni: nem fáj. nem érdekel.
többször mondta: igyál velem egyet! és én mindig ittam. több jéger kellett volna. vagy....
fiatalon több bátorság kellett volna.
hogy csak egyszer álljak elé és mondjam meg őszintén mi van.
hogy harcoljak érte, ne hagyjam visszamenni a megszokottba. már akkor...
hogy nősülése után új életet kezdjek, felhagyjak az értelmetlen álmokkal. új életet.... de nem úgy, hogy férjhez megyek.
szeretem.
félelmetes, hogy az érzés nem múlik.
rémítő a gondolat, hogy sosem fog múlni.
mert akkor végképp egyedül maradok.
az osztály: szeretem mindegyiket. és kaptam tortát köszi felirattal. mert 20 éve szervezem. ha tudnák, hogy ez az egész nekem jó! egy dolog, amiben rám van szükség és nem a gyerekeimmel kapcsolatos.
már ha érti valaki miért is lényeges ez.
