január 27, mammográfia - ha visszahívnánk ultrahangra ne ijedjen meg.
aztán 4 hétig semmi, jó pár telefon után ultrahang, majd mintavétel, onko team, aztán MRI, aztán megint ultra és minta, majd május 19én műtét, le egy darab a balból, szövettan, nyirokcsomó negatív - hála Istennek -, de ma újra a keddi onko teamet várom.
mikromeszesedés, benne rosszindulatú sejtek. két góc volt, azt kivették, de a meszesedett részek alul és felül túl közel vannak a szélhez. három lehetősé van, sugár majd MRI és nézik eltűnt-e, ha nem, akkor műtét; újabb darab ki, megint szövettan, ha nem tökéletes, akkor go back; az egész levétele - és ez utóbbi a legvalószínűbb. és ez most megvisel, míg az elején még pánik nélkül fogadtam ezt a lehetőséget, mert az elején is ez volt a legerősebb opció.
csak most majd egy hónap után sem vagyok még teljesen gyógyult, a savó még mindig csöpög belőlem - volt, h folyt, nem is kicsit -még mindig fájok, bár már nem annyira. és elkezdtem reménykedni, h maradhat a mell, h csak vetkőzve látszik az eltérés, h elég lesz kisebb plasztika.
aztán most már megnéztem oldalakat, rajta képeket, ha az egészet levennék azért nem lesz olyan szép, főleg, ha a bőrt nem sikerül megtartani. ráadásul megint 110 kiló vagyok, kis mellekkel csak a háj marad, mert zabálni meg zabálok, ezerrel.
pedig már a mozgás is hiányzik.
és munkahelyen csak a műtétet tudják, de az okot nem, L-t meg a múlt héten rúgták ki, ott voltam, a főnöki dolognak ezen részét utálnám rendesen.
szóval nem vagyok jól, de igyekszem. mindezt lelkileg értem, mert egyébként jól vagyok és jól leszek. a nyirok tiszta és tiszta is marad.
