a siklósi várban a szomjas nézelődőt egy kóla automata várja csak. van ajándékos bolt, jégkrémet árul, de iható dolgot nem. boron kívül. de az nem szomjoltásra van. majd a váron kívül! gondoltam én, de tévedtem. váron kívül parkoló, árus csuprokkal, semmi más. ennyire nem lehet felkészülve a vár a szomjas látogatókra!
a vár alatt, amolyan bazársoron azért akad egy kricsmi. kérünk 3 mentes, két buborékos vizet. csak két mentes van. az is jó. tea? citromos? nincs. jó, akkor csak a vizek. ki tudja, maradt-e raktáron valami.
a dzsámi még meg szerettük volna nézni, de az ajtóban utunkba állt egy hölgy - egyáltalán nem barátságosan - és pénzt akart szedni. belépőt, valami szőnyegek miatt. barátságtalanul. a szőnyegek számunkra érdektelenek voltak, a dzsámi falainak megtekintésére pedig aránytalanul drága a belépő. nem láttuk.
a belépőt a mai napig nem értem.
sütött a nap, esett az eső, mi ücsörögtünk a dzsámi mellett a padon.
ebéd felé vettük az irányt, j éhes volt. szerencsénkre.
fülemüle csárda. nagyon, nagyon, _nagyon_ jót ettünk. a pincér is nagyon jó volt. beloptuk magunkat a szívében, illetve A lopta be, ő ért a borokhoz. és a neje is - szintén A -, de hagyta férjét érvényesülni.
paraszt tállal kezdtünk, két személyre rendeltünk, de biztosan többre kaptuk. majd leves jött és közben megérkezett a bor is. wunderlich viktória - vagy victoria??? - cuvée. nagyon jól illett a borjúpaprikásom - kapros túrós galuskával - mellé.
majd elfelejtettem, mindennek helyet egy kupica finom ágyaspálinka csinált.
a végén még beleettem t gesztenyepüréjébe is.
mennyei finomságú kaja volt. mindent megettünk, pedig tisztes adagok voltak. mindent, olyannyira, hogy még dícséretet is kaptunk.
este újra blum pince, cuvéevel és roséval, kis zsírjában sült libamájjal, hagymával és pirítóssal, no meg zsíros kenyérrel.
a hétvégén 1,5 kilót híztam. mégis megérte. 2 kilót is megért volna.
ami még következik: fülemüle és blum között útbaejtett pincék, és a kóstoló a bock pincében.
holnap.
