mégis megkaptam. reggel telefonon sms ex-anyóstól, ha kell mehetek érte, de előtte telefonáljak. majdnem nem is néztem meg az üzenetet, azt gondoltam, hogy a bank küldte.
hívtam, de kinyomott, nem vette fel. tán exem volt a közelben. írtam esemest, kell, mennék, hívjon.
délután ex-sógornő telefonja - ők kapták meg a kiságyat -, menjek, várnak, ott van.
mentem. ex-após a garázs körül volt, észrevette, hogy megérkeztünk, kapu kinyit, kocsival beáll. köszöntem, majd látván rajta a szándékot puszilkodtunk. azt mondta nem változom semmit.
kölyök fel lakásba, visszatér ex-anyóssal. szintén puszival üdvözölt.
mit mondjak? nagyon kedvesek voltak, ex-anyós a végén még meg is ölelgetett és elsírta magát. mondtam neki, hogy bele kellene nyugodnia, ez már így marad. ex-sógornő férje is megérkezett közben, elnézést kért a tegnapiért, megegyeztünk, szó se essék róla többet.
elégtétel 1: ex-anyós mondása, hogy ex mindannyiukat szarban hagyta a kiságy dologgal, azzal, hogy azt állította kell neki. csak azért, hogy velem kiszúrjon.
elégtétel 2: ex-anyós azon kijelentése, hogy exet bántja nagyon élete.
exet csak sajnálom, ennyi keserűséggel, rosszindulattal szar lehet élni. sosem tudott igazán megbocsátani senkinek.
viszont ez a balhé olyan volt mint az emlékeztető oltás. el ne feledjem, hogy miért is váltam el és azt, hogy mennyire jól döntöttem.
