nagyobbik hajnali 6 előtt távozott, indult a vonat. őrület ez az elhivatottság. ha a vasútról van szó akkor csinálni kell. nincs korán, nincs későn, nincs fáradtság, nincs kedv hiány, nincs semmi, csak az elhivatottság. szombaton este 9kor megy aludni - ha suli van akkor még 11kor is nehezen, pedig az a vonat is 6kor megy -, vasárnap fáradtan ér haza, 4* megjárta a nagymező hősök tere távolságot, egész nap beszélt és részt vett - autómentes nap -, vacsorázott, netezett, boldog volt, fáradt és lefeküdt.
8 után ébredtem, gondoltam kisebbik már lent tévézik, de nem, velem kelt ő is. pizsamában töltöttük a napot, 3 óra körül öltöztünk csak fel, mert várt nagypapa. nekem apu. délután.
kicsi számítógépezett egész nap. felháborodók csitt! még havonta 1* sem jut géphez. nagyobbik nem hagyja. ahhoz képest, hogy nem tud olvasni kiválóan elboldogult a minimaxom. kétségbe csak akkor esett mikor véletlenül becsukott egy játékot, amit utána nem talált.
én meg elovastam az elmúlt hét előtti sajtót. meg ez elmúlt heti egy részét. majdnem naprakész vagyok.
