és ennek sincs címe, mert mi is legyen?
bal levéve, kis bőr, háj maradt, folyás, csepegés elmúlt.
jött sugár, 25 - onko intézet szerint nem kellett volna, de uzsokis doki érvei meggyőztek -, a végére vörös és lángoló a bőr, néhol hámlik. már bántam. uzsokis doki szerint antihormon a következő, azonnali klímax, 5 év szúrás és tabletta szedés. akkor inkább vegyék le a jobb oldalt is, ő nem ellenkezik, de nem is bólogat. másodvélemény a kékgolyóban, nem szokásos orvosi megközelítés, de igazam van. akceptálható szempontok - jobb úgyis térdig ér, nem akarom vágyaimat elveszíteni, nincs fix kapcsolat, szükségem van rájuk -, döntés annak elutasítás mellett, azóta várakozás, mikor lesz olyan állapotban a bőr, h sebész vállalja a következő lépést. a következő két lépést. mert akkora vagyok, h ez sem megy egyben. közben esténként imádkozás, h gyerekek és anyu sorsa után az enyém is rendben legyen. és rendben is lesz. elmúlik ez a két év és rendben leszünk, rendben leszek.
ma 8 után hív sales kolléganő, bennem már majd 1 üveg rosé, több, mint egy órát beszéltünk. fő a company irányelv, akkor is, ha azt nem a az én főnököm adta ki, akkor is, ha nincs komplett vállalati jövőkép, ha mindez végül is a csapatom, a munkahelyem elvesztéséhez vezet. ez a legszebb.
mert mindig csak az anyagiakra gondolok, h az életszínvonal meglegyen. ezt nem tudom elengedni.
mert ez nem csak engem érint. mert mindkettőt olyan helyzetben kell hagynom, hogy boldoguljanak. nem elég, h nagyobbiknak van lakása, mert az gyerekre már nem alkalmas és kisebbiknek is olyan kell, hogy megfelelő alapot adjon az élethez. ezen nem tudok túllépni, ebben felelősségem van, amit nem bízhatok másra.
szeretném, ha jobban mennének a dolgok, ha nem stresszelnék ennyit emiatt, ha érezném magamban az erőt, h a kirúgásom után még bárhol máshol dolgozzak. kár, h ennyi pénzért az lehetetlen.
két üveg rosé, nem jó tanácsadó az íráshoz.
