sűrű volt a programunk, a legfőbb gond a felkeléssel volt. nálam. de a kényszer nagy úr, 11re már a disznókő várt minket.
azért a reggelire még kitérnék. rendelős, semmi svédasztal. körülményeket látva a tükörtojás tűnt a legjobb választásnak. T omlettet kért, kinézetre még nem volt rossz, de abból ítélve, hogy kiköpte, mégsem lehetett annyira jó. amit már ő is kiköp...... szóval a tojás tojás volt. hideg ital a reggelihez nincs, T vize darabos volt. szó szerint. jéggel. nem itta meg. a tea filtert pincér(???) csészémbe lógatta, dobta, egyetlen, begyakorolt, fürge mozdulattal. én meg kihalásztam. nem azt a teát akartam.
összefoglalva: kevéssé ajánlom a tokaj hotelt.
T meglátogatta a pénteki kedves boros nénit egy kávéra, ha már invitált minket előző este. kedves néni volt. tokajban a legkedvesebb vendéglátós. kocsmás.
disznókő: (szombatról egy halom feljegyzésem van, igyekszem majd azokból nagyon tudományos lenni:D). első program birtok látogatás, de csak azért, hogy legalább dél legyen mire hozzájutunk az első pohár borunkhoz. úgyis morogtam, hogy mi ez az alkoholista tempó? kora hajnalban már pia? na, ezt oldotta meg a túra. dombra fel, disznókő megcsodál, dombról le, présházba be, présházból ki, a csapat már hálás mire a pincébe jut.
a traktorházat sajnos csak kívülről láttuk, pedig az érdekelt volna. na jó, a pincészet is érdekelt. de a traktorok nagyon szép épületben laknak, nyáron még koncerteket is rendeznek benne. akkor traktorok nélkül. kitúrják őket.
amit a birtokról megjegyeztem: borászati épületei a legszebbek - tényleg! -; egy tőkén 8-10 fürt szőlőt tartanak; a tőkék 3 év után teremnek; legjobb dűlő a Kapi, még a cimkén is jelölik, ha onnan a bor;
nem tudtam, hogy az aszut szemenként szedik le a szőlőről, többször is, ahogy érnek - rohadnak - a szemek, nem lehet valami felemelő meló. mint ahogyan a puttony cipelése sem lehetett anno, tudva, hogy egy puttonyban 25-26 kg szőlő van. nem szeretnék szüretelő lenni. nem szeretnék rothadó szemeket bogarászni. még akkor sem, ha nemesen rothadnak.
megkóstoltuk a nemesen rothadó szemeket, mi ez T sulyomjához képest! nem éreztem a különbséget kapi és nem kapi szem között, hiába no, nincs érzékem az ilyesmihez. vagy csak bor formában érezhető igazán az eltérés? ez mentség lenne.
az aszu készítése: egy gönci hordónyi - 136,6 liter - alapborba - általában furmint - öntenek x puttony aszu zemet, ami 12-36 órát ázik. ahány puttony megy bele annyi puttonyos lesz a lötty. az aszuszemekből csöpög ki az eszencia. na ezt nem kóstoltuk meg. állítólag rettentő édes, de nem ez tartott vissza minket, hanem az ára. fél liter 126ezer forint. még egy decire sem ruháztunk be. mondjuk nem is rajongtak a helyiek az ötletért, hogy miattunk felbontsanak egy üveget, ami nem is áll el hosszú ideig. bontva.
és a pince. a kóstolás helyszíne. a szagot, a szagról lett volna jó fényképet csinálni. szagképet. mert leírni nem tudom. szédítő volt. egy 6os sort ittunk végig, a 2004es késői furmint utániakat már túl édesnek találtam. azt sem tudtam, hogy a bor ahogy érik úgy sötétedik. és minél tobább érlelik annál szárazabb lesz. meg azt sem, hogy azért tárolják fektetve a borokat, hogy a dugó ne száradjon ki. bunkó vagyok borilag, de művelődöm. igyekszem. kész TIT előadás volt számomra a hétvége. előadás sorozat.
köztünk szólva, ez a kóstoltatás maga volt a dögunalom. a csaj korrekt módon, de különösebb lélek nélkül mesélt. fiatal volt.
ebéd a sárga borházban, szintén disznókő. (utálom a legyeket, még vidéken is. nálam is, a lakásban. ) rendeltünk törkölyt, mondták finom, minőségi, de szerintem _pocsék_ volt. meg sem ittam.
a disznókő fénypontja: heverés a domboldalon T, majd J társaságában, has süttetés nappal. ott tudtam volna maradni egész délutánra, de várt minket pauleczki. legalábbis akkor még azt hittük vár, elindultunk.
folyt.köv. pauleczki.
