disznókő, pauleczki után az esti programra dégenfeld volt tervezve. vacsora és borkóstolás, ivás. persze velük is egyeztetve minden hetekkel előtte. pauleczkinél megcsúsztunk - kinek van kedve elhagyni a pincét, ha ott jól érzi magát? -, a kocsma elől hívtuk dégenfeldéket, hogy ne aggódjanak, 7 körül odaérünk. konyha 8ig, nem mertük elárulni, hogy esetleg épp csak 8 előtt érünk oda, akartuk, hogy szakács számítson ránk, várjon minket. ők mondják rendben - a 7 óra -, akkor vacsora és utána ugye kóstolunk? persze! mert várnak ám minket a kastélyban!
a kastélyban?!?!?!?!
ki kérte oda a kóstolót? ők gondolták, hogy ott szebb, jobb. na itt álljunk meg egy pillanatra. tényleg szebb és jobb, de a szállásunk tokajban van. a kastély nem tokajban van. az éttermük van tokajban, mi oda kértünk mindent. ők ne gondolkodjanak! még, hogy csak 10 perc a kastély autóval! ahhoz is vezetni kell valakinek, a szegény sofőrök pedig az egész napos fuvarozás után alig várták, hogy ők is iszogathassanak kicsit.
mondjuk nekik a telefonban, hogy nem megyünk kastélyba, mindent az étteremben akarunk. hozassák át a borokat, ha nálunk nincs minden, illetve mi is át tudjuk vinni - hangsúlyozzuk, hogy fizetünk mindent a kastélyban -, úgyis tolcsván vagyunk. ez nem kell nekik. ennyiben maradunk, menjünk csak vacsorázni.
persze a téren megint jazz, az étteremig alig akartak beengedni bennünket, mondtuk kísérjenek el ha akarnak, de azért, hogy vacsoránk helyszínére eljussunk nem fizetünk 1200 forintot fejenként. bekísértek bennünket. tokaj csekély választékát jelzi, hogy dégenfeldes tervünket nem adtuk fel annak ellenére, hogy első este nem tetszett nekünk, nekem, a mód, ahogyan közölték, hogy ott ugyan már nem vacsorázunk.
megérkeztünk, csak mi vagyunk az étteremben, bár utánunk még érkezik egy család. pincérnő kérdése: akkor ugye megyünk utána kastélyba kóstolni? nem, még mindig nem megyünk, ezt egyértelműen megmondtuk telefonban is. ellenkezés eredményes sértett és dühös viselkedés. kelletlenül hívta a kastélyt, megmondani nem megyünk. tök felesleges volt előtte telefonálnunk, nem intéztek semmit, reménykedtek, hogy majd mi alkalmazkodunk hozzájuk.
ott kellett volna hagyni az egész éttermet, de nem tettük. a rendelések leadásakor közölte, hogy milyen sorrendben adjuk le, hogy ne legyen kavarodás, az evőeszköz koszos volt, az abrosz néhol lukas. a halászlé mellé csak tabasco szószuk volt, erős paprikájuk nem, de ezért legalább elnézést kértek. na nem a női, hanem a ffi pincér. a hölgy stílusa csak a végefelé enyhült, de ezer szerencséjük, hogy automatikusan felszámítják a szervízdíjat, mert mi magunktól egy fillért nem adtunk volna. megettük a kajánkat, ittunk pár pohár bort - nyomába sem értek a pauleczki boroknak -, majd távoztunk és kerestünk egy kocsmát, ahol normális volt a kiszolgálás.
majd elfelejtettem! dégenfeldéktől 9 után távoztunk, kilépünk a térre, mire biztonságiak vesznek körül bennünket azonnal, randalírozni nem is volt idő. távozzunk a térről! rendben, mennénk kifelé, kit érdekel a semmi program, de még a kimenet sem egyszerű. nem, nem mehetünk azon a kijáraton amin bejöttünk, csak egy másikon. igen, kerüljünk, nem baj ha nem ismerjük a környéket. agresszív nő állja utunkat, az őrző pasik csak állnak némán. addigra már elegünk van tokajból. az emberek barátságosak, de a vendéglátó helyek dolgozói bartáságtalanok, a város unalmas, punnyadt. kérdem tőle hogy lehet ilyen, hogy várja, hogy ilyen stílus után az ember visszatér tokajba? őt nem érdekli, ő pesti. no comment.
arra nem voltak képesek, hogy átkísérjenek minket az általunk ismert kijáratig, ki lettünk tuszkolva egy mellék utcára. T akkor már a téren volt, ő még előbb "kilógott", kártyázott. nő megkereste, majd közölte vele, hogy maradjon nyugodtan, jegy nélkül is, ő maradhat, de mi nem, mert ordenálé módon viselkedtünk. pontosabban én viselkedtem ordenálé módon. kiosztottam, az tény, de még csak durva sem voltam vele. utána lett volna hozzá kedvem, de már nem kerestem meg.
ténferegtünk kicsit, kocsmáztunk, 10 után visszatértünk főtérre - akkor már nem szedtek belépőt - és kártyáztunk, ruletteztünk kicsit. én untam csöppet, de 3/4 12 körül be is zártak. mi pedig ott álltunk kétségbeesetten, akkor most mi lesz? mennünk kell aludni? kész? vége? ennyi a szombat éjszaka?
annyi volt. illetve csak kicsit tartott tovább, de nem bírtuk a nyugalmat, feladtuk és bevonultunk a szállodába. a tévémentesített szobákba.
ha pauleczki nem lett volna akkor nem lenne miért visszatérni tokajba.
falovacskát viszont vettem. most áll az ablakban és les. eredmény nincs. legyünk optimisták: még nincs.
