pénteken 8kor sikerült indulni, de így is lent - fent? - voltunk 10 után nem sokkal, köszönhetően GY lábának. valami érthetetlen oknál fogva azon a környéken kanyar, sok kanyar nélkül nem építenek utat, de GY már csukott szemmel ismeri őket és csak az egyiknél kellett már előre lassítania.
érkezés után gyorsan ittunk valamit a nagy útra, majd borozásba fogtunk, nehogy a készlet megpunnyadjon. fogalmam sincs mit csináltunk a kerek asztalka mellett a konyhában, egyszer csak azt vettük észre, hogy hajnali az időpont és a sokadik üveg bor is elfogyott. ekkor nyugovóra tértünk. baromi sötétek ott az éjjelek, nem is volt az első éjszaka komfortos nekem, illetve az elején az volt, mert az alkohol hatására azonnal elaludtam, de éjjel, hajnalban szokás szerint ébredtem és kerestem a wct, ami tök sötétben elég nehézkes. még józanul is. ráadásul szédülök vaksötétben, így a következő éjjeleken gondoskodtam minimális fényről. a többi éjszaka már rendben volt.
- én marha! nem mentettem el a következő szakaszt, csak eltávolodtam a géptől és mire visszaértem elveszett amit írtam. a pótlás már sosem az igazi -
- én marha! visszavonva. mégis mentettem. akárcsak az előbb. és most sincs meg a folytatás, a freeblog most is elszállt. kedves mr.a! már már működött ez a kóceráj, minek kellett megint a előkeríteni a szentségelős üzemmódot? - most pedig kiderül, hogy a morgás mentődik-e .....
elmentette, próbálom folytatni. lehet, hogy csak a piszkozat besorolás nem tetszett neki?
nnna, szóval....
a szombat hajnal - fél10 - már a piacon talált minket. takarító néni 9kor érkezett, ki lettünk söpörve az ágyból, muszáj volt elkezdeni a napot. a túrós néni persze nem várt meg minket, pedig tudott vásárlási szándékunkról, így bánatunkban vettünk pár kürtöskalácsot. a néni mentségére legyen mondva, hogy a túrót és a tejfölt házhoz szállította, a takarító meg kifizette. hiába no, kőszeg az falu! körülnézés nélkül mentem át a fő úton - többször! - és nem, hogy nem ütött el senki, de még csak rám sem dudáltak!
megszemmentettük a felújított fő teret, megállapítottam, hogy nem is magyar munka lett volna az egész ha az egyik szökőkutat nem cseszik el és most nem állnának tócsák körülötte mindenhol.
a tér templom felőli végén, egy kis utca elején van egy bolt. FIGYELEM! csak sok pénzzel, vagy erős jellemmel rendelkezőknek ajánlom, hogy meglátogassák. lehet ott kapni a herendi porcelántól a jópofa díszeken keresztül a katicás papírzsebkendőkig mindent. amit nekem muszáj volt megvenni, mert bár pénzem nincs viszont önuralomnak sem vagyok bőviben, szóval a zsákmány: süteményes - karácsonyi - doboz, szögletes, almákkal és mézeskalács figurákkal; szalvéta, kisebb és nagyobb, szintén almákkal és mézesekkel; szalvéta mikulás csizmával és hintalóval; felakasztható, lábát lóbáló mikulás, angyal - dupla lóbálós, kezében szívvel - és hóember. a szekrényre, polcra tehető lóbálókat fájó szívvel hagytam ott. és még igazán ki sem pakolták a karácsonyi cuccokat!
vettem még valamit: TÖKGYALUT! így, csupa nagy betűvel! TÖKGYALUT! rettentő modern fővárosunkban évek óta nem kaptam ilyenféle szerszámot, a nagyvárosi népek nem is értették mit keresek. fixa ideájuk, hogy a tök szálakra esik szét amint lehántják róla burkát.
visszatérve a szállásra már érződött a készülő vadas illata, de mivel még legalább egy órás várakozás nézett ki, beburkoltam a kürtöst. kis szünet, majd ebéd gyanánt következett sütőtök rémleves, köményes leves, vadas rengetek szafttal kis omlós husival és két gombóckával. után pihi, fél óra.
gyomrom, aki mostanában kaja ügyben nem volt elkényeztetve, egyszerűen sokkot kapott. nagyot. sokkba dermedten, moccanatlanul állt egész délután, képtelen volt eldönteni, hogy mihez kezdjen a rengeteg kajával. ki nem akarta engedni, ez biztos.
pihi után irány a jurisics vár, orsolya napi vásár van, gesztenye ünnep, miegymás. vár tele gesztenyés és egyéb süteményekkel, adományok fejében lehetett választani.
a sokkos betegre tekintettel a gesztenyepürét elvitelre kértem - életem legjobb püréje volt! -, de a mustot, a bort, a forralt bort és a frissen sütött gesztenyét muszáj volt letuszkolnom torkomon.
a kukoricák egyszerűen csak szépek, bár a képen sajnos a valódi színek kevéssé jönnek ki
a sokk nem oldódott, pocakom tájáról egyre nagyobb tanácstalanságot észleltem.
a felajánlott pálinkáknak ellenálltam, inkább az esti színház előtt vízszintesbe helyeztem magam és simogatós módszerrel próbálkoztam.
este színház, 12 dühös ember sopronban - előadás közepes -, majd vacsora terciában.
gyomrom a színház végére magához tért, muszáj volt neki, mivel a tercia konyhájáról meséket hallottunk, márpedig sokkos állapotban esélye sem lett volna rá, hogy saját maga ellenőrizze a szóbeszéd valóságtartalmát. a magához térésében segíthette, hogy megszántam egy kupica vilmossal.
ültünk az asztalnál este 10 körül én és a gyomrom és a könnyű, diétás nap után egy ahhoz illő vacsorát választottunk, fetával és szalonnával töltött pulykamellet, kovászos uborkával - dupla adag! -, uborkasalátával és egy kis káposztával.
szégyellem, de maradt hús a tányéron. desszerttel nem próbálkoztunk, nadrágokat kigombolva távoztunk.
otthon várt minket a finom házi bor - jurisics vár után GYvel még elmentünk szeszt szerezni -, két liter cabernet savignon elfogyott, a zweigeltből csak egy liter, meg egy kis jéger és bailey's. vagy mi.
