annyi mindent akartam írni, hozzászólni, érezni együtt, bíztatni, valami. a mondatok hozzászólásnak sokan lettek volna, gondoltam megírom itt, bejegyzésnek. de ehhez is napok kellettek.

folyó: beleléptél újra és újra. tudtad, hogy a víz nem ugyanaz, nem érdekelt, a forrás nem változott. az sem érdekelt, hogy nem tiszta. hogy egyre fogy. konokul léptél újra, provokáltad, hogy léphess, mert valami hajtott.
nem tudom a gyűrű gesztusa tényleg lezárta-e? a körök közösek, a hírek mindig jönnek, felejteni így nehéz.

rezignáció, fásultság: ezeket láttam rajtad. azt mondod nem tud már bántani? ez a legrosszabb!

müller péternek persze igaza van, amit leír az tényleg a "ne tovább" pillanata. de... DE az is a ne tovább pillanata ha már fásult vagy örülni és béna fájni. ha se a nevetés, se a sírás nem jön magától, szívből. hiába lát át a viharokon a szív szeme, ha maga a szív bénán fogadja a történéseket. szeretőn, szerelmesen, de bénán.

big oldaláról nyilatkozni nem tudok, de te - szerintem -, müller definíciója szerint még folytathatnád.
ne tedd!