tegnap volt egy titkos számos hívásom, valamikor fél7 körül. természetesen még mindig azt fantáziálom, hogy biztos ő volt, én meg észre se vettem, nem vettem fel, elszalasztottam.
mert, persze, eltűnt. utolsó, reménykedő esemesem válasz nélkül maradt. hívni már nem mertem, nem akartam, nem volt mit mondani, kérdezni. pedig érdekelne, nagyon érdekelne, miért nem kellettem?
pedig az év, mögöttem jó kis év volt. fénypont a családi Orfű és a szintén családi nyaralás. a vacsorák a tengerparton, a fiaimmal.
talán jövőre
(utálom ezt a vázlatos, élesítős szarságot. freeblogot nekem vissza, de izibe!!!)
(ez a bejegyzés kb 1, max 2 héttel korábbi, csak ez a szar nem enged dátumot módosítani. vagy csak én nem ismerem eléggé.)
