imádok az ágyamból netezni.
ma reggel 8 körül nyitottam először szememet, majd rövid mérlegelés után úgy döntöttem nem kelek fel. még vagy 10 percig. a lelkiizé persze furdalt, kelni kellene, menni kellene, ügyfél vár, sütik is várnak és még a vírusirtót is be kell szerezni, sok a feladat, lustálkodás majd 25én.
vívódtam, már majdnem kidugtam lábam a paplan alól, mikor megérkezett a mentő ötlet. lenyúltam ágy lábához, gépet párnám mellé helyeztem, kitapogattam az ujjlenyomat felismerőt, megsimiztem és már csak a vpnre való belépés volt hátra, meg egy levél megírása. két perc múlva elégedetten és mindenféle lelkifurd nélkül dőltem vissza további 10 perc lustálkodásra.
imádom a wifit! nem is értem miért vártam vele ilyen sokáig. bár tudom, az egész J. hibája, ő tudja miért. :)
