kiállítás után irány a pecsa, síbörze. ki hinné, hogy ilyesmire is van belépő?!? olyan ez, mintha a plázákba csak a jegy árának leszurkolása után léphetnék be. mi családilag mentünk, így eleve legomboltak rólunk 1000 forintot és még nem vettünk semmit.
a látogatás célja, hogy ruhákat reméltem vásárolni olcsón. olcsóbban. jó áron.
mentünk két kört, reménytelennek tűnt az egész, meg kicsinek is, már ami a választékot illeti.
aztán leragadtunk egy adag ruha előtt és kínunkban megkértük az eladót, hogy mutasson ruhát GYre és rám, valami nem túl drágát. aztán a többesszámban beszélő pasitól - erre gondolunk? felvettük? megnézhetjük? miután stílusát felvettem már szórakoztató volt a dolog - rendeltünk ruhát nagyobbikra és kisebbikre is. kitúrattunk vele több dobozt, méreteket fazonokat cseréltünk, külön székre gyűjtöttük amiről úgy gondoltuk, hogy majd tárgyalhatunk és miután mindenkire volt ruha neki is álltunk az alkunak. summa summarum asszem sikeresen alkudtam és asszem az árusok is vastagon jól jártak. egy vagyont költöttem, de élvezetes vásárlás volt. komolyan. a másik pasinak, aki állítólag a főnök és szintén többes számban beszél sikerült elhitetnie, hogy lealkudtam a nadrágját is. de azért jó volt. tényleg.
pénteken este még találtam magamnak egy klassz nordica bakancsot, amiért hétfőn visszamentem, de szombaton már elvitték. fáj érte a szívem, de nincs mit tenni.
