talán össze kellene szednem a bátorságom és szemtől szembe megkérdezni - egyik - kollégától, hogy miért olyan ellenséges velem. miért érzem azt, hogy bármely munka esetén amit együtt végzünk, vagy amiben én is és ő is benne van és néha összeérnek munka halmazaink csak ellenállással, csendes utálattal találkozom. nekem meg már mindig amikor hozzá kell fordulnom szorít a gyomrom és tudom nem, hogy nem sok, de semmi jóra nem számíthatok. mindezt mosolyogva és rettentő(!) udvariasan.
valamit valahol nagyon elszúrtam a kollégákkal. kezdődött APvel, aki ha minden igaz saját munkahelyi helyzetének hátrasorolódása és ezzel együtt a nők előretörése miatt kezdett nem szeretni. KZS szerint, bár ezt már nagyon régen mondta, többen tartanak tőlem.
aztán jött SZL, akit az érdekei vezéreltek, vezérelnek, viszont félinformációk alapján kiválóan tudja kavarni. hogy SL mitől vált ilyenné velem szemben nem tudom. SZL kezét sejtem a dologban.
de lehet-e, hogy mindenki szembe jön velem a sztrádán?????
természetesen van bennem gonoszság, rosszindulatú is tudok lenni, nem is kicsit. mégis szeretem hinni, hogy véleményemben nem a rosszindulat és az ártó szándék vezérel. ráadásul ha egy kolléga segítségre szorul akkor sosem hagyom szarban.
én így látom, de nagy a forgalom.
a bejegyzés nem született volna meg, ha estéimet nem céges levelek böngészésével töltöm.
