run elvitt JIhoz. érdekes tapasztalat volt, adott gondolkodni valót rendesen.
kispál előtt mentünk fel, megvártuk míg megsétáltatta a kutyát, megittuk a teáját és beszélgettünk. nem vagyok egy oldódós típus, amikor pedig nekem szegezte a kérdést, hogy mondjak valamit magamról, akkor teljesen zavarba jöttem és ez a zavartság végig megmaradt. megmutatta a kezelő-szobát, én pedig döntöttem, szombaton 4re jövök újra. az okaim: run szerint jót tenne nekem; csukott szemmel fekve éreztem a meleget, éreztem a valamit, az energiát ami áradt belőle. ezt az energiát éreztem már máson is, emlékszem akkor is döbbenet és csodálkozás volt bennem. hogy is fér bele ez az egész az én kis racionális világomba?
szombaton ott voltam. egy tisztító szertartást kellett meghallgatnom, cdről, hanyatt fekve, figyelve arra amit "látok", érzek. szerencsére az elején elaludtam, állítólag ez a legjobb amit tehettem, hiszen így semmi akadálya nem volt az energia áramlásának, nyílhattak tisztulhattak a csakráim, csak az utolsó 20 percre ébredtem fel megint. az a 20 perc nehéz volt. görcsölt a derekam, sosem bírtam a kemény fekhelyen nyugoton hanyatt pozíciót sokáig, de nem mertem oldalra fordulni, az nem szerepelt a helyes pozíciók között a bemutatáskor. félretéve a tréfát: az éber állapotomban nem csak a derekamat éreztem. volt nyomás a hasamon, az alkaromon, többször éreztem a hallójárataimat, szóval valami volt. valami fura. de ez még semmi. JI bejött miután vége lett, kicsit beszélgettünk, majd kérte, hogy hunyjam le a szemem. megtettem és vártam a melegségeket, az energiát. melegség nem jött. aztán azt mondta, hogy kinyithatom a szemem. nyitottam és néztem csodálkozva. kérdezte, hogy halt-e meg valakim. mivel pénteken épp temetésen voltam csak bólogattam. de ő nagyon távoli, más?, régebben?. persze, sajnos nekem is vannak már elment szeretteim. egy szó, mint 100, JI azt mondta, leszedett rólam valakit, aki a jobb szemem környékén kapaszkodott rám (ott ahol előző nap a fejem fájt.)
ekkkor gondoltam, hogy kész szerencse, hogy nekem nem kell hinnem ezekben a dolgokban. a szememet én is fényesebbnek láttam, érezni is jól éreztem magam, de ez a szellem dolog kicsit sok volt nekem. ráadásul az a halottam aki másodjára eszembe jutott annyira kedves nekem, hogy teljesen biztos vagyok benne, hogy ő semmiféle energiákat nem szívna le belőlem csak azért, hogy ő életben maradjon. az sem aki harmadjára és negyedjére jutott eszembe. más halottam pedig nincs.
utána beszélgettünk. csendes voltam, a történtek, az érzések bennem azért elgondolkoztattak, teljesen nyugton azóta sem hagynak.
este még elmentem moziba - s.o.s. szerelemről véleményem nem sok, film is annyit ér -, pedig 6 után ez már nem szokásom. JItől távoztamban azt számolgattam, sőt már nála is, miután fizettem, hogy jó, jó a jó érzés, de tudom-e én ezt finanszírozni. mert a tarifa nem egészen annyi volt amennyire számítottam. mindenesetre ritka jót aludtam az éjjel, pedig délutáni, bármilyen kis szunya után ez nem szokásom.
ma, vasárnap ébredve elhatároztam, hogy ezt az egy alkalmat még rászánom, aztán vége. aztán fél1 előtt nem sokkal hívtam, gondoltam lemondom a mai napot, kell az a pénz itthon is. nem vette fel, én pedig elindultam, mert igazság szerint ott akartam lenni. ráadásul útközben a harmadik szememet is éreztem. komolyan.
odaérve volt még nála valaki és először beszélgetni ültünk le. szó szót követett - miért vagyok olyan amilyen?; óriási egót sugárzok; félelmet ébresztek; és társai -, elmondtam, hogy utoljára vagyok. itt jött az első ellentmondás - mert a racionális énem ujjongva csap le ezekre -, szombaton még több időpontot terveztünk, tervezett, azt mondta, hogy nem lenne jó abbahagyni, feladni. ma azt mondta, hogy tudja, hogy számomra ennyi volt - nem hitte, hogy anyagi oka van, pedig _de_! -, de nekem most épp elég is ennyi. mármint a tegnapi.
persze minden ellenkezésem az egoból van levezetve, de mit tegyek, ha valamit másként látok akkor azt elmondom.
ha pedig ellentmondás, akkor a második - több ilyen nem volt -: tegnap azt mondta, hogy 'lényem' nem volt túl erős, nem volt vészes. ma azt mondta, hogy fél11ig tisztította utána a szobát, emberes darab volt. na most akkor....??
azt is mondta, hogy nem tudna velem mihez kezdeni, zártnak érez, olyannak aki megmondja, hogy így segítsenek neki, úgy meg ne.
amennyiben zártnak tűntem nála, akkor megint 'csak' a szokásos formámat sikerült hoznom, valami olyat sugároznom, ami egyáltalán nem állt szándékomban. fogalmam sincs, hogy hitt-e nekem, de a végére - szerintem - egész jól elbeszélgettünk, majd elváltunk.
persze kihagytam egy halom részletet, mely jelentősen színezi a képet.
tulajdonképpen sajnálom a mai nap kimaradt kezelés részét, mint ahogy sajnáltam a többit is a döntés meghozatalakor, de .. és nincs de. sajnálom, mert érdekes volt és mert esélyes, hogy a dolog működik. harmadszor tapasztaltam energia átadással kapcsolatosan valamiféle dolgokat és mind olyan volt, hogy el kellett ismernem, ezekben van valami.
talán majd máskor. JI szerint mélyebbre kell kerülnöm, hogy igazán el akarjak indulni felfelé. remélem nincs igaza.
