wetpaint

a(z egyik) legkedveltebb:

Kezed felé,

Kezed, hajad felé,

Kezed, hajad, szemed felé,

Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé

Mit kapkodok?! - mindegyre kérded,

Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán -

Miért nem szelíden simogatva,

Ahogy szokás, ahogy mások teszik,

Miért kapkodva, csillogó szemekkel

És mit nevetek hozzá - szemtelenség!

Ilyen csúnyán, fülsértő élesen!

Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz!

Pitypang, ne hagyj itt,

Inkább megmondom

Megmondom - várj, füledbe súgom,

Hajtsd félre azt a tincset.

Kezed felé,

Kezed, hajad felé,

Kezed, hajad, szemed felé,

Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé

Mi kapkod így - hát mégse jut eszedbe?

Mi kapkod így - még mindig nem tudod?

Pedig ily bosszus arccal

Próbálod elhárítani akkor is,

Hajad, szemed, szoknyád lefogva.

Porzód felé,

Porzód, bibéd felé,

Porzód, bibéd, szárad felé,

Porzód, bibéd, szárad, szirmod felé

Mi kapkod így, pitypang? - A szél!

A szél, a szél, a szemtelen bolond szél!

Vígan visítva bosszúságodon.

Pitypang, mi lesz?

Ez még csak a szellő.

Ez még csak kapkod és fütyörész.

De én még nem is beszéltem neked a családomról.

Hallod-e hé!

Füttyös Zivatar Úr volt az apám-anyám a

híres arkanzasi Tájfun,

Tölcséres vihar a sógorom -

Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan-alélva

Felhőbefúró forgószél tetején?

Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre

a másik legkedveltebb:

Sylvia Plath A szolipszista szónokol /Soliloquy of the solipsist/

Én?
Magam megyek,
Lábam alatt
Forog az éjféli járda-szalag;
Szemem behunytam -
Minden álmodó ház kilobban;
Ormok fölött
Szeszélyemből nagy holdhagyma lebeg
Egén.

Én
Kicsinyítek
Lépéseimmel
Fát, házat; a bábu-ember
Mind ráng tekintetemen:
Csókol csak mind, vedel,
Röhög, pedig
Elég kacsintanom: egyik
Sem él.

Én
Adom a színét,
Ha jó a kedvem,
Fűnek-égnek, aranyra festem
A napot:
Viszont ha fagyponton vagyok,
Kitiltom innét
A színt s a virágról úgy döntök: ismét
Ne legyen.

Én
Tudom, ha veled
Vagyok, erősen
Hiszed, hogy nem függsz semmiben se
tőlem,
S azt mondod: érzed,
Hogy húsból vagy, mert a szerelem éget,
Pedig eszed
És bájad, drágám, megköszönheted
Nekem.

/Imreh András fordítása/ 

és JA, mert ő ma nem maradhat ki

Nyár volt

Nyár volt,
De mindnyájan fáztunk,
Hát begyújtottunk a mesekályhákba,
Ott melegedett belém,
Hogy valahol, ahová elérünk,
Vár ránk a lány, aki mi vagyunk,
Vár rátok a legény, aki meg ti vagytok,
Biztosan és észrevétlenűl,
Mint hóborított földekben a tavasz
És előjön és megigéz,
Ha napszivünk kisüt szép homlokunkon.

és Ady. a vers amit kaptam régen