mindig is későn kelő voltam - lettem volna, ha békén hagynak -, ma is csak dél körül jutott el az agyam tájékáig, hogy péntek van és 13.
be sem kellett volna kapcsolnom a gépet!
fel se kellett volna kelnem az ágyból!
a szememet sem lett volna szabad kinyitni! de csak akkor, ha azért szuszogni szuszogom közben intenzíven.
de hamár felkeltem, akkor nem leengedett reluxa mögül kellene bámulnom a szigetet, hanem az egyik réten kellene hevernem, könyvvel a kezemben (portnoy kór) és sörrel mellettem.
lekéstem. szerencsétlen nap.
