0 szigorú menetrendünk volt, fél12re szolnokon szekszárdon az ebéd helyszínének kijelölt helyen kellett volna lennünk, hogy 2re taklerékhez, majd 4re vesztergombiékhoz érjünk, hogy 7kor aztán az összehasonlító borkóstolón vehessünk részt.
negyed10kor indultunk, szívünkben csupa bizakodás, T kezében a nem elfeljtett cdk, hasítottunk mint a szél át az erzsébet hídon. egészen a végén lévő kanyarig, ahol is beértük az m7re igyekvő sort.
(a bejegyzés napok óta készül. több bevezetés elveszett már, félkómában istenien gombolom el a dolgokat. sosem készülök el...)
nna, szóval, megtekintettettük a sor végét, majd isteni sugallatra kihúzódtam a szélső sávba, majd ott szinte megállás nélkül repesztettünk egészen a csomópontig, ott alul elsunnyogtunk és már szinte célegyenesben éreztük magunkat. osztyapenkónak integettem gondolatban, a sebességmérő kamerába mosolyogtunk, az integetés most elmaradt.
(tudom már! azért nem haladok, mert nincsenek képek a témálhoz. képeket akarok!!! tessék küldeni nekem!)
a mosoly egy érd környéki kiírásnál hervadt le arcunkról, baleset valahol előttünk. pedig milyen szépen el volt tervezve az út az m7en, majd a nemtom milyen számú döcögőn, a 6ost kikerülve. de nincs mit tenni, az érdi lehajtót már elhagytuk, irány a leállósáv és m7 pánikszerűen elhagyva a szemetes kijáraton, irány a 6os.
ha már 6os, akkor dunaújváros. ott pedig Tnek szavazni valója van, Z kiállít, nyeréshez kell segíteni. kitértünk. ha pedig kitértünk, akkor a szavazás mellé járt egy kávé és egy cigi is, valamint egy pirosra dizájnolt csini wc. Z képeit nem láttuk, szavazni ettől függetlenül teljes biztonsággal tudtunk, Z a legjobb. erről itt lehet meggyőződni. szerintem a kecske szuper!
természetesen mindenki megérezte, hogy letértünk a jelölt útról, érkeztek a telefonok. a kötelesség letudása után irány a 6os, persze az utolsó 20 méter kedvéért még vissza autóztunk a pályára, mondhatták volna, hogy tényleg csak dunaújvárosig tart.
utálom a 6ost, ezen a végnélküli felbontások sem segítettek. az ebédet már GY lemondta, mert ugyan ők már a helyszínen voltak, de más senki. mi úton, Jék mögöttünk, nem erősségünk a feszített menetrend tartása.
(ááááááááá. ez nagyon áááá. szűkszavú üzemmód. ez kell.)
ebéd motelban, marhapörkölt, szuper. tojásos krumpli nemazénköretemdemegkóstoltam egyszerűen zseniális. folyó bor pocsék, de kapunk tringa rosét, a legjobb amit valaha ittam. a legjobb. de erről majd még később. kaja végére mindenki befut, taxi érkezik, irány taklerék.
takler. őszinte leszek, ők nem az én (íz)világom. számomra kicsit darabosak a boraik, én a gömbölyű ízeket szeretem. három csoport volt náluk, az egyik fél órát késett, így a kóstoló vége számunkra kissé sietős lett, szerencsére egyikünk sem akarta a következőt lekésni.
amit kóstoltunk: rosé, kadarka, a pincében kékfrankos, majd merlot szelekció, trió, bikavér és regnum. a triótól kezdődően éreztem, hogy jók a borok, de az a 'de' nálam végig ott volt. az egyik fiú - talán andrás - mutatta be a pincét és a borokat, kedves volt, korrekt, de személytelen. jött a taxi, távoztunk.
vesztergombi. a _régi_ 6os úton sétálva jutottunk el a helyszínre. mondom, írom a _r_é_g_i_ úton. aki még nem látta azonnal nézze meg, sétáljon rajta pár métert és hitetlenkedjen. lovaskocsi széles, kövekkel felszórt út. őrület. a régi hatos. a helybéliek mondták. vesztergombi ferenc, a tulaj kalauzolt minket, csak minket, nem volt már csoport. a pincével kezdtünk, gyönyörű. mennyire lehet fontos valakinek az amit csinál, ha külön kiemeli, hogy a pince berendezése, a hordók elrendezése olyan, hogy esztétikailag is gyönyörű élményt nyújtson. mert a célszerűség egy dolog, de a szépészet is fontos. nagyon fontos. a pince a bor élvezetét hangsúlyozza, sikerrel.
2006os ezerfürtűvel kezdtünk. féhér, reduktív, nem ízlett. nem érdekelt. tudtam, hogy vesztergombi az én világom. ittam már új nemzedéket és tudtam, hogy a vörösek hozzám illők lesznek. nekem mindegy, csak a színe legyen vörös! vörös hajú, szemüveges.
2006 chardonnay. finom, bizony finom. 600 tő van belőle, kivágásukat tervezik, de remélem meggondolják. kár lenne ha nem lenne belőlük több ilyen bor.
2006 kékfrankos. vesztergombi ennél mág állt az asztalunk végén. mikor hátra pillantott a segítő már hozta is a következő bort. sajtot, kifli karikákat kaptunk mellé. isteni, sós karikákat. mindig ezt a kiflit adják, ízlett már másoknak is. a kékfrankos. 3 kg/tő, ami bizony nem kevés. kevesebb tannin, könnyebb fogyaszthatóság.
megmutatta a talajt is, kis minta üvegben, barna, sárga, löszös, agyagos, mészkő darabokkal. minél több a vörös lösz, annál jobb a vörös szőlő. és a bor. ...csak a színe...!!!
a leányvári dűlőkön fekete föld van, az annyira nyomja a szőlőt, hogy ha levágják, hogy korlátozzák a termést, akkor abnormálisan, de növekszik. mesélt még a nem túl jó 2001es évről, a fürtök 15-25 deka helyett 30 és 100 deka között voltak, alacsonyabb alkoholtartalmú, kevesebb tanninnal rendelkező, könnyű, de illatos borok születtek akkor.
2006 merlot, egy bor, ami a boltokba ezekben a hetekben kerül. finom, karácsonyra pedig még finomabb lesz.
új nemzedék borok vannak a corákban is, de aki többre vágyik, az a bortársaság, a monarchia és a corvinum helyeken próbálkozzon. az utóbbi kettőben, állítólag, a teljes választék kapható.
leányvár cuvée 2005. 70% kékfrankos, 30% pinot noir. finom! intenzív íz és illat, nem tölti ki a számat, de jó érzést hagy maga után. cigánymeggy. egyszer majd azt is ennem kell, hogy legközelebb borban is felismerjem.
földjeik gyakorlatilag egy területet alkotnak, 93 óta 5 hektárnyi területről - ugyanonnan - vásárolnak szőlőt, de semmi több. a szekszárdi borvidék zárt völgyek sokasága. a makroklíma a villányiéhoz hasonló, de a földrajz őket speciális mikroklímához is segítette. klímák ide, klímák oda, ez a két borvidék nekem nagyon bejön! a leányvár és az új nemzedék egy kategória, egyszerű és élvezetes iszogatásokhoz nagyon tökéletesek.
(a további borokat elteszem holnapra, publikáció csak egyben, addig marad a piszkozat.)
2004 bikavér kétharmad részben kékfrankos, egyharmad merlot, cabernet sauvignon és kis kadarka. gyönyörű bort alkotnak ezek így együtt! bikavér nem készül minden évben, például abban a nem túl jó 2001es évben sem. 1,5 évig érlelik fahordóban, mégis előfordult már, hogy közvetlenül palackozás előtt változtattak rajta. állítólag 3%os összetétel változtatást már érezni. még gyakorolnom kell, asszem!
bikavér szabályozás készül, drukkolok nekik. az alapja a kadarka és a kékfrankos, kárpát-medencei fajták. a szabályozás lényege lenne, hogy ezek legyenek a bikavér 45-50%a, 90%ig szabályoznák az összetételt, 10% lenne szabadon alakítható. nem hülyeség a szabályozás, most gyakorlatilag bármiből lehetne bikavért csinálni. a megegyezésre reményt ad, hogy a 4000 jegyzett hegyközségi tagból csak 30 pince van a pályán, de csak 15 igazán meghatározó. még magyarok közt is lehetséges, hogy 15 'család' egyezségre jut, bár nem lesz könnyű. mégis csak rólunk van szó!
persze szekszárd és eger nem egyfajta bikavért akar, bár egerben os a kékfrankos a meghatározó, de míg vesztergombi egy lépcsős, felső középkategóriás bort szeretne, addig az egriek a két lépcsőst preferálnák. a lépcsők számának növekedése ebben az esetben nem jelenti a minőség javulását.
a nagy tölgyfahordós borok után jött a 2004es turul cuvée barrique. 60% cabernet franc, amely első töltésű közepesen égetett tölgyfahordóban érlelődött, 40% merlot, ami második töltésű hordóban időzött, majd összekerültek és meseszerű bort alkottak. illatos, ízes, gömbölyű. csak jó évjáratokból készítik.
vesztergombi itt vetette fel, hogy kóstoltat csak bikavér, vagy csak turul sorokat is. eltérő évjáratok, eltérő ízek, illatok. legközelebb azt akarom!
cabernet sauvignon 2003 kóstolása előtt kiöblítettük a poharat, méghozzá borral, ezzel a borral, egy korttyal és tanultam is valami újat: "aki az öblítőbort kiönti, annak többet nem kell tölteni". a töveket, erősen visszafogják, 84 dkg/tő a szőlőátlag, szedés után első töltésű, közepesen égetett hordóban 2 évig érlelik. ez a 2003as bort mostanában, vagyis 4 évvel később kezd összeállni, a két éves érlelés alatt fél térfogat % alkoholt vesztett, ami előnyére vált, mert bár 14 fok így is az alkoholtartalma, de az egyáltalán nem bántó, a borban semmi kockás, szögletes nincs, a tanninok simulnak a szájba, illatára jelzők nem nagyon vannak, orrom az illat menyországban érezte magát.
"nem akarunk a füstszagú és faízű kategóriába tartozni"- mondta vesztergombi. nos, még a környékén sem járnak!
nagyjából a bikavér környékén történhetett, hogy vesztergombi leült közénk, ami szerintem kifejezetten megtiszteltetés. simán el tudom képzelni róla, hogy nem mindenkihez ül le. beszélgetett, mesélt. elmondta, hogy idén pinotval és syrahval bővítenek, hogy ilyentájt már lehet látni, hogy milyen lesz az évjárat. idén az idő két héttel előre jár. ha nagy meleg lesz ők akkor sem lesznek szomorúak, mert a szekszárdi dombok megkötik a vizet, 10-12 méter mélyen vízzáró réteg van, így a száraz nyár őket kevésbé bántja.
elmesélte, hogy ő az állami gazdaság főborásza volt, abból az időből arra a borára a legbüszkéb amiért fegyelmit kapott és amivel borversenyeket nyert. az egy ilyen világ volt.
és csak úgy mellékesen, ez a cabernet a vinagorán bourdeauxban aranyérmes volt. mellékesen. mellékesen a teljes évjáratot eladták gyakorlatilag előre.
a sor itt ért véget, a kóstolás nem. gyanítom kedvelt minket.
2006 cabernet franc, csak mert érdekes. még nem lett volna szabad kóstolni, barrique hordóban érik november óta, piacra majd 2008ban kerül és még akkor sem lesz a csúcson. érdekes élmény, félkész bor, de már tökéletesen mutatja a szőlő minőségét. kölönleges bor lesz, ha nem, akkor az nem a szőlő hibája. tessék majd megvenni, megkóstolni, garantáltan nem lesz csalódás.
hallottunk a porkoláb völgyi kékfrankosról, amit - állítólag - hiba nem ismerni, mert azért a borért a világon létező 3 michelin csillagos szakács egyike telefonált: mondjon egy árat és egy bankszámlaszámot. paul bocuse, a szakácsok pápája, így hívják azt aki telefonált. tessék rákeresni a gugliban, őrület. már elhiszem, hogy busht neki mutatták be és nem fordítva.
mint írtam az elején tudtam, hogy vesztergombi borait szeretni fogom, így is lett. mellette az embert is nagyon szimpatikusnak találtam és a vendéglátás is kifogástalan volt, a pulit nem is említve. ezer hála a sió motelnek, akik elintézték, hogy fogadjanak minket és bár előre említették, hogy 6 körül majd távoznunk kell, mert dolguk van, vesztergombi mégis csak 7 óra körül fejezte be szabadkozva a beszélgetést. csodás volt nála!
és a napnak még nem volt vége! séta vissza lakhelyre a régi hatoson, fiúk vállukon boros kartonokkal lépdeltek óvatosan. egy esés katasztrófához vezetett volna.
sió motel, itt szálltunk meg. szerintem mi voltunk az apartmanok első lakói, de ha nem akkor is biztos, hogy a hűtőket előttünk nem használta senki. teljesen korrekt szállás még korrektebb áron. csak reggelente hiányzik, hogy nem minden szobában van tévé. ennél több dologba belekötnöm nem sikerült, ami nálam nem kis szó!
estére még ők készültek nekünk borokkal, a vacsora saját szervírozásban libamáj. nem akartunk másik csoporttal vegyülni, késtünk is nem keveset - vesztergombit senki nem akarta otthagyni -, azt kértük hozzák hátra hozzánk a borokat, rendezzenek nekünk kiscsoportos kóstolást. későn kezdték, majdnem kidőltünk, de házilag füstöltek nekünk sajtot, ezt muszáj volt megvárni. vörös antal, a motel tulajdonosának testvére hozott borokat, nem túl ismert pincészetekből. tüske pince 2006 merlot kékfrankos rosé az első. aperitif bor, enyhén szénsavas, nem rossz. a beszélgetésből megtudjuk, hogy takler eredetileg gépésztechnikus, gere - villány! - erdész, fritz - akihez nem mentünk ebédre - közgazdász. aztán mind váltottak nagyjából a rendszerrel együtt. miközben kitöltötte a következő bort tüskééktől, kékfrankos 2004 - az ő kedvence, nekem túl savas -, elmesélte amit már mi is sejtettünk, hogy a szőlő minősége az egy tőn termelt mennyiségtől függ, természetesen a kevesebb a jobb és, hogy a vörösborban a technológia miatt nem nagyon lehet cukor, az édesség a szárazanyag tartalom miatt van. 2003 cabernet franc aranyfürt tsz, dr.domonyai péter borász doktor bora.
következzék a hétvége legfontosabb információja, koca borosoknak tannin és sav ügyben: tannin jelenlétére, hangsúlyosságára utal ha szájunk a fogak vonalában húzódik össze, míg a sav inkább a nyelven jelentkezik. ha tannin túlsúlyos a bor, akkor a helyes ivási mód: be a szájba, ott áll kicsit, melegszik, lenyelni, kis levegőt rá. próba... tényleg! próba, próba, próba, próba...
szent györgy napján a jövések könyvébe itt is belerajzolják a hajtásokat, a kadarka hajtásait, de az igazat megvallva komoly következtetések levonására a rajzok hasonlítgatása kevéssé alkalmas, a 2000es csúcsévjárat hajtásai két centivel voltak kisebbek az ideinél, de a 2003as sem volt valami nagy, hajtásilag. idén meg még visszaüthet, hogy nem volt tél. de én az optimista vesztergombinak drukkolok! aranyfürt, megint doktor úr, 2003 cabernet sauvignon, aszalt szilva íz, szelíd tanninok. itt már kár azt hazudni, hogy érzem az ízeket, sőt már az illatok is összemosódnak, nem érzékelem a korán szüretelt szőlő frissen őrölt pirospaprika szagát sem, de megtanulom - és a következő nap majd többszörösen ellenőrzöm is -, hogy a friss bornak kékes, lilás árnyalata van. minél nyersebb annál kékesebb. kiváló pohár festésre. aranyfürt 2003 merlot, 2003 dúzsi bikavér, 2004 németh jános cuvée zárják a sort. nem rossz, de átlagos borok, ellenkező esetben dühös lennék, hogy nem emlékszem rájuk.
itt a vége fuss el véle, vége a napnak. mindenki aludni tért, csak T és én küzdöttünk hétvégi álmatlan hangulatunkkal, dumáltunk a maradék borok mellett fél3ig, mikor is csak az erőteljes hidegrázás parancsolt be elsősorban engem a házba, az ágyba. ő pedig kénytelen kelletlen beletörődött, hogy véget ért a szombat este.
vasárnap következik.
(képek érkeztek, lassan kicsinyítek, feltöltök, beillesztek. türelem.)
