itt ülök a tréningen 9 óta, leszedtem két vmwaret, felraktam két munkaállomást, állítgattam ip címeket, kitartó munkával elértem, hogy másik imageval kell próbálkoznom. fasza dolog tréninget tartani munkaszüneti napon, mikor tele a ház technikussal - legalább azzal az eggyel aki nekünk van -, mindegyik arra vár, hogy nekünk segíthessen.
arról, hogy alig haladunk az anyaggal ne is beszéljünk! az elmúlt másfél órában különféle rekordokat kreálnak ami nekem álmomban is megy már, ülök, netezem és várom, hogy végre azokhoz a modulokhoz érjünk, amiket én nem ismerek. egyre inkább unom a dolgot és egyre dühösebb vagyok! a semmiért szarják el a szabadnapom! hagyok nekik még kis időt és megyek haza, ha ez így folytatódik.
az ebéd, na az is kiborított. kiírás szerint benne tréning árában, valóságban nem, mint egyetlen helybéli begyűjtöm a rendeléseket, hívom a tacosokat, másodszorra álmos férfi hang veszi fel, köli nem dolgoznak. hurrá! elő másik szórólap, lehet rendelni sandwich gurutól, ők melóznak.
12 után nem sokkal leadom a rendelést. egy körül a társaság egy része már türelmetlen. negyed2kor hívom őket, futár fél órája elindult. kérdem, akkor hol van? majd felhívják, megkérdezik. olyan 20 perc múltán én hívom őket megint, merre a futár. ígérnek visszahívnak. vissza is hívtak, 3 perc után itt a futár. negyed óra és megérkezett. kérdem mi a késés oka, mindja leborult a motorról a kosara. csendben megjegyzem, hogy ez nem indokolja a kiürült városban a másfél órás részidőt. kaják hidegek, az egyik salátát annyira megviselte a motor elhagyása, hogy nem fizettem ki. borravalót sem adtam.
