.igen, az ideggyógyászaton jártam pár napja, de a sztori megírásához kedv kell, ami talán most érkezett meg.
kb. egy évvel ezelőttről kell kezdenem, akkor kaptam az első beutalót a neurológiára. panasz: szédülés. mivel vezetni nem tudtam, az óhatatlanul fejforgatással járó tevékenység, aminek hatására szédültem, nem is dolgoztam, klasszikus betegállomány (lett volna, de én szabadságon voltam, ez saját döntés volt). megkaptam a neurológia beutalót, felcaplattam hozzájuk, exmentős apám kíséretében. kopogás az ajtón, bent nem túl barátságos néni közli, hogy fogadás csak időpontra. oké, adjon egyet. adott. egy hónappal későbbre. ott álltam és nem akartam elhinni. de én szédülök - mondtam bátortalanul. akkor sincs hamarabb vizsgálat. és akkor most mit csináljak? várjon! szédülve! csak előjegyzett időpontban tudjuk fogadni.
nem kértem az időpontot, elhagytam a rendelőt, apu még bevágtatott azért utánam és üvöltözött velük egy sort, hogy mit képzelnek, hogy egy vagyon a betegállományom, szerintük most legyek egy hónapig táppénzen csak azért, hogy megvárjam a kivizsgálásukat? szerintük igen. szerintem nem.
átmentünk a VIII kerületbe - zuglóból -, ahol a kihalt neurológián azonnal fogadtak, de ehhez kellett pár telefon, protekció. a doktornő megnézte a reflexeimet, hogy tudok-e egyenesen járni, orrot érinteni, majd közölte, hogy a problémám nem ideggyógyászati eredetű, adott papírt és mehettem. 10 perc volt. nagy semmi.
ilyen előzmények után most, hogy újabb beutalót kaptam, zsibbadásokat produkáltam különféle helyeken, már semmi jóra nem számítottam. megint egy hónappal későbbre kaptam időpontot, már nem izgattam magam, egyébként is, zsibbadva lehet dolgozni, csinálni bármit. az, hogy időpont kérésnél a hosszú várakozást mindig azzal indokolják, hogy a másik orvos szabin van, nem tudom érdemel-e szót. hacsak nem annyit, hogy nincs is másik orvos, a neurológia zuglóban csak félidőben üzemel. az asszisztens - ugyanaz mint egy éve - megfelelően udvariatlan és undok megint a telefonban, teccikezik - amiért én eleve harapok, ráadásul ő jóval idősebb nálam - és hülyének néz. 'írja rá a beutalóra az időpontot amit adtam! felírtam. ráírta?!?!?' nem, cseszd meg, nem írtam rá, beutaló valahol a polcon, én meg ülök a reptéren. de ez utóbbit már csak gondolom.
egy hónap elteltével a kapott időpont előtt 20 perccel helyet foglaltam a folyosón és vártam. kis idővel később kiderült, hogy a mellettem ülő hölgy is vizsgálatra vár, ő volt az 5ös és a fél6os. negyed6volt. elmondta, hogy a múltkor is 3/4 órát várt, annyival később jutott be. az asszisztens szerint egy másik doki van bent, aki szintén beteg. "van, hogy az orvosok is megbetegszenek".
3/4 6 körül egy férfi és egy nő hagyta el a rendelőt, _nagyon_ orvoslátogató kinézetük volt. _n_a_g_y_o_n_.
az 5 órás hölgy be, jó 10 perc múlva ki, én be.
doktornő tényleg kedves, bár nagyon allergiás vagyok arra mikor ücsörögnöm kell egy rendelőben arra várva, hogy a doki egyéb dolgait elintézze, telefonáljon, stb. ha bent van a beteg, akkor vele foglalkozzon. szerintem.
szóval, vizsgálatok ugyanazok mint egy éve, még mindig tudok egyenesen menni, sarkammal megtalálom a térdem, ujjammal orrom - ballal csak másodszorra -, szimmetrikusan működöm, gond semmi. elmesélem neki szédülést is, beutal nyaki ultrahangra érvizsgálatra - időpont 2 hét múlva -, majd visszarendel a lelettel. július közepén, de csak mert az elején szabin vagyok. az időpontot már a barátságos asszisztens adja, simán írja rá a papírra a július 4et, mire csendesen szólok neki, hogy az nekem nem jó. látni kellett volna a szemeket, amiket meresztett. nem jó?!?!?! mondom szabadságon vagyok, nem leszek itthon. szinte utálkozva néz új időpontot, haragszik rám, tán a nyaralás miatt.
ez a vizsgálat is 10 perc volt, tényleg nem értem, hogy miért kellett erre egy hónapot várnom! miért nem működik a neurológia is úgy zuglóban mint a háziorvos, bejelentkezhetsz, akkor kivárod míg lesz szabad időpont - ott általában egy hét -, vagy leülsz és kivárod a sorod. ebbe a rendelőbe csak az orvoslátogató jut be soron kívül, miatta csúszhatnak a kiadott időpontok, nem számít. bejutva a rendelőbe csak megerősödött az a gyanúm, hogy ezen látogatók miatt vártunk mi a folyosón, mert a doktornő kapott szép új tollat, ami nehéz is, szép is, de nem fogott rendesen. ő meg morgott miatta. én meg hallgattam, mert tudtam hiába morognék, úgysem értené. elvégre ráérünk. ő kényelmesen, félórára beosztva fogadja a betegeket, fogalma sincs a világ valós tempójáról.
míg vártunk jött egy fiatal nő időpontért, bement, majd tanácstalanul kijött és megkérdezett bennünket, mi mennyit vártunk, hogy fogadjanak. egy hónap - mondtam. nem akarta elhinni, hogy nem csak neki mondtak olyan távoli időpontot. neki a feje fájt, rettenetesen, attól szédült, rosszul volt. kérdezte, hogy akkor addig várjon, fájjon tovább, vagy mi legyen. elmeséltem neki a szédülésemet, és az akkori választ amit kaptam, 'csak időpontra'. persze ő is ment tovább, remélem sikerült olyan orvost találnia aki megnézi és segít neki. vagy legalább nem várakoztatja heteket csak azért, hogy elküldje további vizsgálatokra. mint ahogyan velem történt.
