igen, egy valamiről még mindenképpen írni akartam, az álmokról, amik a nyaralás éjszakáin leptek meg.
komplett történetek voltak, több szereplővel, több szállal, cselekménnyel, csúcsponttal, mindennel ami kell. legalábbis az első kettő. a tévé hiányának tudtam be őket.

főszereplő mindegyikben pasi, ki más?
az elsőben a pasira több nő is hajtott, én voltam a külső szemlélő, a nő, aki igazán szereti, de kivárja a dolgok alakulását, míg a ffi rájön, hogy mindenki csak kihasználta átvágta, míg megvilágosodott, hogy ki is az egyetlen, igazi őszinte.
a másodikra emlékszem a legkevésbé, a harmadik tönkretette az emléket. annyi biztos, hogy kivételesen mint egy fix páros egyik tagja voltam jelen. ébredéskor meg is voltam lepődve rendesen.

aztán jött a harmadik. a pasi ő. volt valami rendezvény, nem emlékszem mi, de valós, az biztos. úgy volt nem megyek, de mégis. hopsz! szakkiállítás bnv területén. ez volt az.
megyek valakivel, mikor meglátom egy gépnél. fordulok vissza, indulás ellenkező irányba. snitt, vágás, következő képben szemtől szembe találkozunk, de még aránylag messze vagyunk egymástól. én fordulok, megint menekülök. runnal tartok kifelé - tudnám mikor bukkantál fel?:) -, mikor utolér. keresett, szaladt utánam, mert mindenképpen szeretne 10 percet beszélni velem. azt hitte nem is vettem észre.
bocsánatkérőn nézek runra, mondja menjek csak, majd megvár, mire én elindulok utána. parkoló, csak megyünk. ő elöl, én utána. nem értem miért megyek, de megyek, lépcsők, szintek a végtelenségig, ő elöl én mögötte. aztán csatlakozik hozzá a barátnője, felesége, hátra pillant rám, beszélgetnek, mennek. ekkor már végképp nem értem, hogy minek koslatok mögöttük, megalázó az egész helyzet, de én csak megyek, megyek, megyek és egyáltalán nem értem önmagam, az egész helyzetet.
aztán az egyik fordulóban végre megáll, odaérek, ketten vagyunk. szeretnék veled beszélgetni, mikor tudnánk találkozni? nézek, csodálkozok és kitör belőlem: csak ennyit akartál? ezt nem tudtad volna rögtön megkérdezni?
minek kellett ezért követnem téged fél órán keresztül, miközben te azzal a nővel mentél előttem? ezért a két pillanatért, egy következő találkozás egyeztetéséért minek kellett ezt csináltatni velem? és még run is vár vagy fél órája. - de ezeket már csak gondolom.
aztán felébredtem. időpontot még álmomban sem beszéltünk meg, de a megalázottság, az értelmetlenség érzése még ma is bennem van.

miért álmodok még mindig ilyesmiket? több mint 4 év telt el.