délután állatkertben voltunk. szégyen, de rettentően untam. az állatsimogatónál a padon majdnem elaludtam. kisebbik élvezte, nagyobbik nem jött (neki volt igaza).
a nagy szikla és környéke feltúrás alatt, sosem fog elkészülni teljesen az állatkert, évek óta nem voltam úgy, hogy minden része látogatható lett volna. viszont végre (meg)nyitva voltak olyan helyek, melyeken még sosem jártam. például a torony a vizilovaknál. felülről látszik igazán, hogy mekkora nagy a széchenyi fürdő épülete.

mászkáltunk a sziklák között a jegesmedvéknél. azért az egyik rácsos ajtón lévő veszélyes állat felirat elbizonytalanított, akarunk-e menni tovább a kijelöt úton. aztán a rohangászó gyerekek meggyőztek, nem kell olvasgatni, csak menni.

a nap meglepetését a kisebbik szolgáltatta. mindig biztonságos távolságban maradt az állatoktól, még a simogatóba is csak kísérettel ment be rövid időre. ma meg folyamatosan szaladgáltak előre - több kölyökkel voltunk együtt-, aztán egyszer csak a tevéknél találom őket és látom, hogy enyém két kézzel simizi a tevéket, azok meg hagyják.

holnap szinkronstúdiót látogatunk, na arra kiváncsi vagyok.