ül kisebbik az ölemben és sír. csúfolják, kinevetik, kiközösítik. nem ment ma focizni sem, mert nem játszanak vele, inkább megrúgják.
ültem, hallgattam, próbáltam okosakat mondani, vígasztalni, de nem nagyon sikerült. nem tudom mit mondhatnék. emlékszem gyerekként én ugyanígy sírtam anyukám ölében, ő sem tudott mit mondani, nekem meg továbbra sem voltak barátaim az osztályban.
nagyon nem akartam, hogy ezt bármelyik gyerekem átélje, de most itt van és én nem tudok mit tenni.
kísért a múlt
2007.09.12. 20:52 wetpaint
Szólj hozzá!
Címkék: gyerek
A bejegyzés trackback címe:
https://wetpaint.blog.hu/api/trackback/id/tr715640480
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.