tudják többen rólam, hogy a joghurtok és én nem vagyunk puszipajtás viszonyban, kivéve, ha főzésre, sütésre használom őket. no de nyersen! sem natúr, sem gyümölcsös formában nem a kedvenceim, pedig még azzal is próbálkoztam, hogy magam gyümölcsözöm az egyszerű ízűeket. de nem, nem szeretem.
szeretem ide, szeretem oda, azért időnként, mostanában gyakrabban, elém kerül egy-egy. szégyellem, de activia fan lettem, már amennyire fan lehet egy nemszerető. valami oknál fogva barackos joghurtra vágytam (haha!), activiából ezt nem találván levettem a polcról egy mizot. beszállítottam munkahelyemre, elhelyeztem a közös fridzsiderben, majd meg is feledkeztem róla. egészen tegnapig, mikor is az éhség szörny ösztönzésére kiemeltem a hűtőből, asztalomhoz vittem, felbontásához készülődtem.
mikor letettem, még mielőtt a fóliát feltéptem volna feltűnt norbi neve a dobozon. na mindegy, gondoltam magamaban, már megvettem, ettől még lehet jó. feltéptem a tetőt, alatta szürkés árnyalatú krém. belekeverek, tán jobb lesz a látvány, ha a barack darabkák a felszínre kerülnek. keverek, semmi. keverek újra, semmi. ekkor kezdtem koncentrálni és módszeresen átforgatni a joghurtot a pohárban. eredmény semmi. egy árva milliméternyi barackocska sem. itt még nem adtam fel, megkóstoltam. nem írnám le miket gondoltam a kóstolás után, elég az hozzá, hogy a norbi update mizo joghurt a kukában landolt.
na és ez volt az a pont, ahol az activia joghurtokat elkezdtem megkedvelni.
ps: csak a joghurtokat, mert kefírben eleve rajongó vagyok, de nekem abból az activia kefír, hogy is írjam, egyszerűen szar. persze attól más még nyugodtan szeretheti.
