az van a gyomromban, görcs.
a kazánosok levonultak, két napig dolgoztak látástól mikulásig, bontottak, falaztak, mégsem kértek plusz pénzt, eltekintve két könyökcsőtől, amik állítólag drágák, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy dolgoztak, megoldani próbálták a dolgokat és nem azzal törődtek, hogy vitatkozzanak velem és minél több pénzt húzzanak ki belőlem. nem az volt a lényeg, hogy én mondjam meg az utolsó mozdulatig, hogy mit csináljanak, hanem elmondtam nekik a végcélt - arccal a kazán csere felé -, ők pedig megcsináltak mindent ami ehhez tartozik. sőt még azt is ami nem kifejezetten, például jönnek megnézni a csöpögő radiátoraimat pluszban.
nem is miattuk van a görcs, ez egyébként is lezárult, ma a pénz is átutalódott, sluszpasz.
a görcs a külső munkák miatt van - bocs J, muszáj kiírnom magamból és pillanatig nem szeretném, hogy te emiatt bármennyire is rosszul éreznéd magadat -, rég nem voltam ilyen stresszes. sakkoztam a forintokkal, azt hittem sikerült mindent kigazdálkodnom, persze minden kicsivel (?) drágább volt a vártnál, de volt minimális tartalék. volt. már elfogyott. én meg kapom a kiegészítéseket, olyanokat amikre nem is számítottam. nyugodtan ültem fenekemen utolsó megállapodás óta, pluszt azóta nem kívántam, de most úgy tűnik mégis. pénzem meg már nincs, ha keresztre feszítenek akkor sem.
csak azt várom, hogy készüljön el minden, vonuljanak le az emberek, fizetek aztán kész, felejtsük el egymást.
nyugis mestert akarok! olyat, akinek a művezetője, vagy mittomén milye nem mondja azt anyukámnak, hogy de holnap reggelre legyen ám ott még x db szélkő, mert egyébként megint nem tudnak dolgozni. MEGINT! még sosem volt, hogy rám vártak volna! még sosem volt, hogy egész nap dolgoztak volna, legkésőbb 2ig mindig eltűnt az egész csapat!
elegem van, ideges vagyok, remeg a gyomrom, őszülök. borsányi úr gyere vissza!
ezt a postot írom tovább, bármi új nyűgöm van, annyit azért nem ér a dolog, hogy több bejegyzésen keresztül nyávogjak:
- kérdezi anyu, hol vannak a cserepek? milyen cserepek? a fal tetejére. ja! na azokat nem én veszem. mikor megállapodtunk felsoroltam az összes olyan dolgot amit én veszek (ajtó, ablak, térkő - részemről beleértve a támfal és a szegély is -, burkoló teraszra, lábazati vakolat, szinező vakolat terasz aljára. ennyi, nem több), többször elhangzott a mondat, hogy ugye akkor ezeken kívül te mindent? ugye?
- nyűgeimet és azt, hogy nem igazán van több pénzem megírtam a főmesternek, azóta teljes stresszben vagyok, sosem voltam még ilyen helyzetben, pedig nem ez az első eset, hogy mesterekkel dolgoztatok. ismerem magam, ennek elkerülésére ragaszkodtam ahhoz, hogy legyen főmester, aki mindent, _mindent_ végiggondol helyettem, aki csak azt tudom, hogy mit akarok látni, mint végeredményt. most meg itt a szar a nyakamon, érzem a veszekedést, amit utálok. nagyon nem ezt akartam, de több pénzem akkor sincs, bónusz mizériára már többször utaltam, most nem térnék ki rá, elég a végeredmény, több pénz nincs.
