mire feltolattam a garázs elé a család már le is jött a lépcsőn és toporogva várta az autó mellett, hogy kiszálljak. délben üvöltés a munkások sameszával, este szemrevételezése a munkának - na ez következett. érdekel, hogy reggel a 'látnak-e valami furcsát uraim?' kérdésre az urak észreveszik-e azt amit mi. no meg érdekel, hogy milyen arcot vágnak, amikor a támfalat újra kell, hogy rakják. míg ők pakolnak én hozok újabb 6 m2 térkövet, mert elmérték. nem kicsit.
értekeznék most is a sorozatokról, kedd estére van elég, de most mégsincs kedvem. egy sorozatban senki nem lehet olyan szerencsétlen és undok, meg sötét és sérült, hogy ne jusson neki valami túlélni, gondolkodni való másnapra. ennyi jéger után meg nekem most épp nincs kedvem a rózsaszín szemüveghez, pedig egyébként szeretem. a szemüveget. fejet a homokba is rózsaszín üvegcsével a szemeimen szeretem dugni, hogy ne menjen beléjük a homok.
na jó, erről az estéről is ennyit.
